Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
Az újítók, feltalálók speciális anyagi ösztönzése Az újítómozgalom 1967-es szabályozása után számottevő eredmények születtek az elfogadott újítások műszaki színvonalának javulásában, emelkedett az egy megvalósított javaslatra jutó eredmény. Csökkent a látszatújítások száma. Mivel azonban az újítók javadalmazását egyértelműen a nyereség alakulásától tettük függővé, háttérbe szorultak a többletnyereséget közvetlenül nem hozó munkavédelmi, szociális újítások. Az 1975. január 1-én hatályba lépett új szabályozás ezért célul tűzte ki — a korábbi gyakorlat kedvezőtlen hatásainak megszüntetésével — az újítómozgalom fellendítését. Az új rendelkezés szerint nemcsak az számít újításnak, ami növeli a vállalat nyereségét, hanem ide kell sorolni a technikai haladással való lépéstartást lehetővé tevő javaslatokat is. Igen lényegesnek tekinthető az a módosítás is, mely szerint a pénzben nem mérhető haszonnal járó olyan újítások díjait, amelyek a balesetveszélyt, az egészségre káros tényezőket csökkentik, a munkahelyi körülményeket javítják, bérköltségként lehet elszámolni, s ezt a szabályozás alá eső bérszínvonalnál (bértömegnél) nem kell figyelembe venni. Mindezek eredményeként az újítómozgalom fellendült, rendkívüli gyorsasággal fejlődött. Figyelemre méltó, hogy mind a beadott, mind pedig a hasznosításra elfogadott újítások száma emelkedett. A pénzben mérhető hasznos eredmény esetén az újítási díj legkisebb mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény kettő, beruházási újításnál egy százaléka. A biztató eredmények mellett továbbra is hiányosságként jelentkezik a szervezési jellegű, valamint a beruházási újítások viszonylag alacsony száma. A találmányi bejelentések tekintetében hazánkban az aktivitás alacsonyabb, mint akár a szocialista, akár a különböző nagyságú és fejlettségű tőkés országok többségében. Okainak feltárása napirenden levő feladataink közé tartozik. A személyes ösztönzés tekintetében visszatartó hatást nem látunk, mivel a feltaláló személyes anyagi érdekeltsége biztosított. A vállalatok (felhasználók) pedig a találmányi díjat a műszaki fejlesztési költségek között számolhatják el, kifizetésük tehát a vállalati kollektíva személyi jövedelmét átmenetileg sem csökkenti. Problémaként említhető, hogy a szakemberek figyelmét nem irányítjuk kellőképpen a népgazdaság legfontosabb megoldandó feladataira. Ezzel párhuzamosan az alkotótevékenység eredményeinek elterjesztése, a gyakorlati alkalmazásba vétel rendkívül hosszú időt vesz igénybe. Sokoldalú komplex tevékenységgel és intézkedésekkel törekszünk e problémák megoldására, erősítve a gyártó vállalatok propagandájától, az ágazatok műszaki-tudományos tájékoztató intézetein keresztül, a tömegkommunikáció (műszaki sajtó és filmgyártás stb.) eszközeinek felhasználásáig. Összefoglalásként megállapítható, hogy a tudományos-technikai haladás ösztönzését a gazdaságirányítás egész rendszere szolgálja. A termelővállalatok dolgozóinak kollektív és egyéni anyagi ösztönzési lehetőségeit közvetlen és közvetett szabályo-31
