Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás

— a kiemelt nagyberuházásokat, a központi fejlesztési programokat, az állami költségvetés beruházási célú kiadásait, a beruházási hitelek összegét és felhasználásuk irányelveit, — az állami költségvetés bevételeit, valamint ennek felhasználását egészségügyi, szociális és kulturális célokra, védelmi és államigazgatási kiadásokra, — a bér- és jövedelempolitika célkitűzéseit, szabályait és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, — a vállalati jövedelemszabályozás rendszerét, a nyereség képződésének és fel­­használásának szabályait, — az árpolitika irányelveit, a hatósági árakat, — a termékforgalom szabályozásának fő elveit és kötelező előírásait (kontin­gensek). A népgazdasági terv végrehajtása a gazdasági egységek (vállalatok, szövetkeze­tek, intézetek stb.) keretén belül folyik. A gazdasági egységek a népgazdasági terv megvalósítása érdekében tervkészítésre kötelezettek, kötelesek középtávú és éves tervet készíteni, ill. a tervezés során kölcsönösen együttműködni. A vállalatok és szövetkezetek gazdasági tevékenységük eredményében anyagilag érdekeltek. E tevékenység eredményének szintetikus mutatója a nyereség, s a gazda­sági szabályozó rendszer centrumában is a nyereség alakulása áll. A vállalatok a nyereség növelésében érdekeltek, mert döntően ettől függ a vállalat fejlesztési-növe­kedési lehetősége, ill. a dolgozók kereseteinek alakulása. A gazdasági szabályozó eszközök határozzák meg a vállalati nyereségérdekelt­ség érvényesülési körét, és ezen keresztül a vállalatok gazdasági tevékenységét is be­folyásolják. A gazdasági szabályozók a vállalatok gazdálkodását a népgazdasági terv céljainak megvalósítására ösztönzik. A szabályozó eszközök két nagy csoportba sorolhatók: vannak közvetlen és köz­vetett eszközök; de a szabályozó rendszer egészét a közvetett szabályozás jellemzi, amely — a népgazdasági tervekre támaszkodva — az árak központi szabályozása, a vállalati és a személyi jövedelmek alakulásának befolyásolása, a hitelezés, a kül­kereskedelmi tevékenység m-egbatározása útján gyakorol hatást a gazdasági tevékeny­ségre. A közvetett szabályozók általában megfelelő gazdasági körülményeket biztosíta­nak a vállalati döntésekhez, illetőleg ahhoz, hogy e döntések alapjában véve a nép­­gazdasági érdekkel összhangban történjenek. A gazdaság irányításában azonban nem nélkülözhető a közvetlen irányítás sem, amelynek legfontosabb eszközei az egyedi nagyberuházások tételes meghatározása, az export-import engedélyezési eljárás, egyes termékekkel és anyagokkal való központi gazdálkodás, ill. kontingensek előírása stb. A közvetlen és a közvetett szabályozó eszközök közötti kapcsolatot ún. „pénz­ügyi hidak” biztosítják (pl. adómentesítés, vámelengedés, hitelkedvezmények), ame­lyek a vállalatokat a közvetlen központi döntések eredményes végrehajtására ösztön­zik azon keresztül, hogy befolyásolják a vállalati nyereség alakulását. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom