Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
A következőkben azokat a főbb eseteket ismertetjük, amikor a szerződéskötési szabadság nem érvényesül, mert a R. ezt korlátozza. A szerződési szabadság értelmében a fél jogosult eldönteni, hogy köt-e szerződést vagy nem. A R. ezt a szerződési szabadságot a vállalat vonatkozásában — az újító érdekeinek megóvása érdekében — több tekintetben korlátozza. Abban az esetben, ha az újító újítási javaslatot nyújt be és például a vállalat az újítási javaslatot hasznosítja, köteles hasznosítási szerződést kötni, a szerződéskötéstől nem zárkózhat el. A R. 6. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az újítás hasznosítása esetén a szerzőt újítási díj illeti meg. A 8. § (1) bekezdés értelmében az újítás hasznosításával kapcsolatos jogokat a vállalat és az újító a hasznosítási szerződésben határozza meg. Abban az esetben, ha a vállalat az ismertetett rendelkezések ellenére sem köt hasznosítási szerződést, az újító bírói úton érvényesítheti jogait és a szerződést a bírói ítélet fogja pótolni. A fentieken kívül a vállalat akkor is köteles szerződést kötni az újítóval, ha az újító rajzokat, terveket, kísérleti darabot mellékelt a javaslatához és a vállalat ezeket felhasználta. Ha a vállalat az újítót az újítási javaslatban benyújtott megoldás kísérletéhez vagy hasznosításához szükséges tervek, rajzok, kísérleti darabok vagy egyéb eszközök elkészítésével, vagy kivitelezésével bízza meg, az újító munkájának ellenértékét és készkiadásait még akkor is meg kell térítenie, ha a kísérlet nem sikerül, vagy a vállalat az újítást nem hasznosítja. Ebben az esetben már a R. határozza meg a szerződés kötelező tartalmát és ennek következtében a vállalat nem tagadhatja meg a munka vagy készkiadások ellenértékének kifizetését sikertelenség, vagy a hasznosítás elmaradása esetén sem. Bizonyos esetekben a R. kötelezően írja elő, hogy kivel kell a szerződést kötni, így pl., ha azonos tárgyú újítási javaslatot különböző személyek nyújtanak be, a vállalat azzal köteles szerződést kötni, aki a javaslatot korábban nyújtotta be. Természetesen, ha a korábbi elsőbbséggel rendelkező javaslat tárgya nem elégíti ki a R.-nek az újítással kapcsolatos követelményeit (az újító javaslatában pl. nem közölte a megoldás módját), akkor az nem tekinthető újításnak és így nyilvánvalóan a vállalat nem fog szerződést kötni. A fenti megállapítás arra az esetre vonatkozik, amikor az azonos tárgyú javaslatok újításként értékelhetők és azonos műszaki cél elérésére alkalmasak. Van amikor a R. az újítót korlátozza és kötelezően meghatározza, hogy kivel köthet szerződést, illetőleg tiltó rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy kikkel nem köthet szerződést. így a munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban álló személy a munkáltató, illetőleg a szövetkezet tevékenységi körét érintő újítási javaslatot más vállalathoz csak a munkáltató engedélyével adhat be. Ez annyit jelent, hogy az ilyen jellegű javaslatokra a munkaadónak, illetőleg a szövetkezetnek joga van, tehát vele kell hasznosítási szerződést kötni, az újítást másutt csak akkor lehet benyújtani, ha ezt a munkáltató vagy a szövetkezet engedélyezte (11. §). Ez a korlátozó rendelkezés nem érinti az újítót abban az esetben, ha az újítás tárgyát képező megoldás a balesetveszély, vagy az egészségre káros körülmények csökkentését, illetőleg 174
