Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
gyártották, alkalmazták stb.; amennyiben a hasznosítás tényleges mértéke elmarad a szerződésben rögzített mértéktől, az újítót csak ezután illeti meg az újítási díj. Ezt a kérdést világítja meg az alábbi jogeset: Újítók újítási hasznosítási szerződést kötöttek az Egyesült Izzóval esztergapadra alkalmazható védőburkolat tárgyú újításuk hasznosítására. A szerződés értelmében „az újítás akkor tekintendő bevezetettnek, ha a vállalat egész területén a szükség szerinti gépekre a védőburkolat fel lesz szerelve.” A szerződéskötés időpontjában a vállalatnál 694 esztergagép volt. A szerződés értelmében az újítók 300 db burkolat felszerelése után 20 000 Ft-ot és a többi 395 burkolat felszerelése után további 20 000 Ft-ot kapnak. Az Egyesült Izzó csak 30 esztergapadra szerelte fel a burkolatot és közölte az újítókkal, hogy további gépekre azt nem fogja felszerelni. Az egyik újító keresetet indított a vállalat ellen és kérte a bíróságot, hogy a 20 000 Ft-ból reá eső 1/7 újítási díj fizetésére kötelezze a vállalatot és a szerződés második ütemének lejártát 1974. december 31-ében állapítsa meg. Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adott, majd a másodfokon eljárt bíróság a marasztalás összegét 1000 Ft-ra és kamatra szállította le. Indokolásában a következőket állapította meg: A R. 6. § (3) bek. szerint „ha az eredmény pénzben nem mutatható ki, a díjat az összes körülmény mérlegelésével kell megállapítani.” Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy az újítót újítási díj csak az újítás hasznosítása esetén illeti meg. A vállalat azonban az újítás hasznosítására nem kötelezhető, a bíróságnak erre hasznosítási szerződés megkötése esetén sincs módja. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor a csupán részlegesen történt hasznosítás ellenére a Ptk. 277. §-ára és 4. § (2) bek. rendelkezésére hivatkozva a felperes részére az újítás tárgyának a hasznosítási szerződésben 300 gépre való felszerelése esetére kikötött újítási díjat állapította meg, és a szerződés második ütemidejét is megállapította. Az alperes — és ez nem volt vitás a felek között — csupán 30 gépre szerelte fel az újítás tárgyát képező védőburkolatot, a hasznosítás tehát csak 30 gépre vonatkozóan történt meg, ezért az újítási díj megállapításánál is ebből kell kiindulni. Ebből azonban nem következik, hogy miután a 30 gép a hasznosítási szerződésben első ütemként jelzett 300 gépnek csupán az 1/10 része, az újítási díj sem lehet több a 300 gépre történő felszerelés esetére jelzett újítási díj 1/10 részénél. Adott esetben az újítás tárgya balesetvédelmet célzó berendezés felszerelése súlyos balesetforrást jelentő gépekre, az évi hasznos eredmény számszerű kimutatására tehát nincs mód, ezért az újítási díjat a R. 7. § (3) bek. rendelkezése alapján kellett megállapítani. A másodfokú bíróság az eset összes körülményeit mérlegelve a védőburkolat 30 gépre történt felszerelése után felperesnek járó újítási díj összegét 1000 Ft-ban állapította meg. Ebből azonban 159
