Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
pénzben nem mérhető minőségjavulást eredményez. Ilyen esetekben a hasznos eredményt az összes körülmények figyelembevételével kell megállapítani. A hasznos eredmény nem egyenlő a vállalati haszonnal. Nem jogszabályellenes ugyan, ha az újítási hasznosítás szerződésben a felek a vállalati hasznot jelölik meg hasznos eredményként, de ez a megoldás aligha fogja az újítókat újítási javaslatok kidolgozására ösztönözni. A hasznos eredmény értékelésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy a pénzben kimutatható eredmény mellett az újítási javaslat hasznosítása pénzben ugyan nem mérhető, de mégis jelentős „erkölcsi” eredménnyel jár. Ilyen eredménynek kell tekinteni azt, ha a megoldás elősegíti, hogy a vállalat követni tudja a növekvő műszaki színvonalat, csökkenti vagy megszünteti a vállalat műszaki elmaradottságát stb. Ugyancsak irányelvként kell figyelembe venni, hogy az újítás hasznosításától teljesen függetlenül bekövetkezett eredményeket vagy előnytelen változásokat figyelmen kívül kell hagyni, azok alapján az újítás által elért hasznos eredményt sem növelni, sem csökkenteni nem lehet. Beruházási jellegű újítás esetén a hasznos eredmény megállapítása csak a jóváhagyott és az engedélyezési okmányban rögzített létesítményi költségelőirányzat, valamint az újítás hasznosításával ténylegesen felmerült kivitelezési költség közötti különbség alapján történhet. Fentieken kívül többek között vizsgálni kell azt is, hogy az újítás nem jár-e a beruházás tervezett kapacitásának csökkenésével, a technológiai és üzemeltetési feltételek tervezett hatékonyságának romlásával, az előállítandó termék minőségének romlásával és az üzembe helyezési időpontok népgazdasági hátránnyal járó elhúzódásával. A hasznos eredmény megállapításánál a felsorolt tényezők vizsgálatát a 10/1975. III. 1. PM—MüM sz. rendelet 2. § (1) bekezdése írja elő. A hasznos eredmény megállapításánál sokszor felvetődik a kérdés, kit kell hasznosítónak tekinteni. A vállalatok között kialakult sokrétű műszaki, gazdasági együttműködés, alvállalkozók igénybevétele néha nehézséget okoz az újítónak annak megállapításában, hogy ki az újítás hasznosítója. A joggyakorlat értelmében hasznosító az, akinek akaratától függ az újítás hasznosítása. A hasznosító fogalmát világítja meg a következő jogeset: B. I. mérnök az MMG vállalat egyik termékéhez szükséges előfeszített rugót alakított ki. E tevékenység B. I. mérnök feladatkörébe tartozik. Az előfeszített rugókat az MMG megrendelése alapján a rendelkezésre bocsátott rajzok igénybevételével a DG vállalat gyártja. Az MMG nemcsak a szükséges célszerszámokat bocsátotta a DG rendelkezésére, hanem a gyártási és szerelési rajzokon feltüntették, hogy az abban foglaltak az M^MG tulajdona, az abban foglalt szellemi terméket a DG másnak rendelkezésére nem bocsáthatja, annak alapján más részére előfeszített rugókat nem gyárthat és más részére a dokumentációba betekintést nem engedhet. 157
