Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
Az oltalom a megállapodáshoz tartozó többi országban a származási ország illetékes hatósága és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi irodája közvetítésével folytatott eljárás útján biztosítható. Az unió hivatalos nyelve a francia. Amennyiben magyar bejelentő az eredetmegjelölés nemzetközi oltalmát igényli, a kérelmet az OTH-hoz kell benyújtania. A kérelemben meg kell jelölni a szükséges adatokat. A használat jogosultságát és a termelőhelyet a termék szerint illetékes miniszter és a külkereskedelmi miniszter együttesen igazolja. A Nemzetközi Iroda a szabályszerű bejelentést a használatra jogosult(ak) nevére nyilvántartásba veszi, lajstromozza. A lajstromban a kérelemben előterjesztett valamennyi adatot feltüntetik. Ezt követően megküldik a megállapodás tagállamai illetékes hivatalainak a kérelmekről kiállított lajstromíveket. A nemzetközi lajstromozásokat az OTH nyilvántartja és a beérkezést követően hivatalos lapjában közzéteszi (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő). A tagországok hivatalai a nemzetközi lajstromozásról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül kijelenthetik, hogy nem biztosítják az eredetmegjelölés oltalmát. A kifogásoló nyilatkozatban az indokokat közölni kell. Az oltalmat igénylő minden bírósági vagy államigazgatási utat igénybe vehet jogainak érvényesítésére, amely a kérdéses országban az állampolgárok rendelkezésére áll. Az Országos Találmányi Hivatal felkérésére az illetékes miniszterek haladéktalanul kötelesek állást foglalni a nemzetközi eredetmegjelölések bejelentésével vagy kifogásolásával kapcsolatos kérdésekben. Az eddig lajstromozott eredetmegjelölések részben mezőgazdasági termékekkel kapcsolatosak (pl. bor, ásványvíz, ásványi só, dohányáru, maláta, komló, uborka, méz), részben élelmiszeripari termékekre (pezsgő, alkohol, sör, sajt, sütemény, kétszersült stb.) terjednek ki. Szerepelnek különféle népművészeti termékelnevezések és iparcikkekre vonatkozó eredetmegjelölések (pl. porcelán-, üveg- és bizsuáru, zománc, vászon, edény) is. A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság közötti egyezmény Az elmúlt években a különböző országok között számos kétoldalú megállapodás jött létre a földrajzi elnevezések oltalmára. E megállapodások tárgya, címe a megjelölések széles körét öleli fel, anélkül, hogy különbséget tennének az áruk származását kifejező különböző földrajzi megnevezések — tehát származási jelzések, illetve eredetmegjelölések — között. Magyarország jelenleg is több irányú előkészületeket folytat két- vagy több oldalú, ilyen célú megállapodások érdekében. Már hatályos az Ausztriával kötött megegyezés, amelyet az 1973. évi 18. sz. tvr. hirdetett ki. A Magyar—Osztrák egyezmény legfontosabb rendelkezései a következők: A két szerződő ország kötelezettséget vállal arra, hogy az egyezmény mellékletében feltüntetett földrajzi megjelöléseket hatékony módon megvédi. Rendelkezése 9 129
