Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
érvényesíteni. Ha ez utóbbira sincs jogszabályi lehetőség, helyettesítésül azonos jogcselekmények és eszközök szolgálnak, mint amelyeket az illető ország jogszabályai hasonló esetben belföldieknek biztosítanak. E rendelkezések ellenére az eladó feltüntetheti nevét vagy címét azokon az árukon, amelyek nem az eladási országból származnak, világosan feltüntetni tartozik azonban az előállítási vagy termelési ország, illetve hely megjelölését, vagy olyan jelzést, amely az áru valódi származásával kapcsolatosan a tévedést eloszlatja. A megállapodáshoz tartozó országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az áruk eladása, kirakatba helyezése vagy ajánlása alkalmával minden nyilvános jellegű, az áru származásával kapcsolatosan a közönség megtévesztésére alkalmas jelzés használatát címkéken, hirdetéseken stb. egyaránt megtiltják. A borászati termékek egyes vidékek szerinti származási helyének kérdésében a megállapodás rendelkezései nem irányadók. Minden országban bíróság dönt afelől, hogy fajtameghatározó jellege folytán melyik elnevezés nem esik a megállapodás rendelkezései alá. Eredetmegjelölés Egyes származási jelzések oltalmához különleges érdek fűződhet. Vannak olyan termékek, amelyeknek minőségét, sajátos tulajdonságait az a földrajzi környezet határozza meg, ahonnan származnak — ezek az eredetmegjelölések. Ilyenek elsősorban egyes mezőgazdasági termékek, de lehetnek ipari készítmények is. A tulajdonságot, minőséget meghatározó földrajzi környezet fogalmába ugyanis beletartoznak a természeti tényezők — éghajlat, talajviszonyok stb. —, de az emberi tényezők is, mint pl. a különleges gyártási tapasztalatok, hagyományok. Nyilvánvaló, hogy különleges a jellege pl. a tokajvidéki, balatonkörnyéki bornak, a kalocsai, szegedi paprikának, a nyírségi almának, a Kecskemét környéki gyümölcsnek és az abból készült pálinkának. Sajátos hagyományaik lehetnek egyes iparcikkeknek is, mint pl. a szentgotthárdi kasza és vívópenge, a herendi porcelán, szerencsi csokoládé, vagy egyes tájak — pl. mezőkövesdi, matyó — népművészeti készítményeinek. Az ilyen földrajzi származást jelölő árujelzők fokozott oltalma belföldön és külföldön is indokolt. A széles körben jogtalanul, indokolatlanul használt eredetmegjelölés előbbutóbb elveszti ilyen minőségét, fajtamegjelöléssé válik s az adott helyen termelők nem élvezhetik többé a földrajzi származásból adódó jó hírnév előnyeit. Ma már pl. a párizsi felvágott, a franciasaláta, a szatén, a fajánsz, a tüll elvesztették összefüggésüket a földrajzi származással. Ezért az eredetmegjelölések oltalmának biztosítása nagy jelentőségű és világszerte egyre nagyobb szerephez jut. Az eredetmegjelölések egyes országokon belüli oltalmi rendszere eltérő. Általában a versenyszabályok — a tisztességtelen verseny elleni védekezésre vonatkozó előírások — állnak rendelkezésre, hiszen az eredetmegjelölés egy magasabb értékű-127
