Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
kapcsolatokban pedig úgyszólván magától értetődik, hogy a jól bevezetett védjeggyel kínált áru kelendő, és előnyösebb feltételekkel értékesíthető. Mindehhez hozzátehetjük még, hogy a védjegy a védjegyjogosult arculatává válik, kifejezője, szimbóluma a vállalat fejlettségének, színvonalának. E jogintézmény a szocialista gazdasági rendben is igen fontos eszköz, segítségével a vásárlók mintegy bírálatot gyakorolnak a vállalati kollektíva működéséről, eredményeiről, szervezettségéről, így a védjegy a cég és a kollektíva hírnevének hordozója. A védjegy- és az ipari mintaoltalom jogi és gyakorlati kérdéseit tárgyalva célszerű, ha bizonyos áttekintést nyújtunk — az Országos Találmányi Hivatal hivatalos adatai alapján — a Könnyűipari Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó vállalatok ezzel kapcsolatos helyzetéről. Úgy véljük, hogy az elénk táruló kép nem teljes mértékig kielégítő, az ipari mintaoltalom valamint a védjegyoltalom terén fennálló helyzet további teendőket sürget. A védjegyoltalom terén folytatott vizsgálódás során a következő helyzet tapasztalható: A magyar jogosultak védjegyeinek nem egészen 3%-a a könnyűipari tárca vállalataié: 46 vállalatnak összesen 106 védjegye van a lajstromban. A legkedvezőbb a helyzet a pamutipar, a kötszövőipar és a textilruházati ipar területén, ahol kb. a vállalatok felének szabályszerűen lajstromozott védjegye van. A pamutipar védjegyei teszik ki a könnyűipari védjegyek több mint 22%-át, a kötszövőiparé kb. 14%-át,a textiliparépedig 10%-át. Kiemelkedő a kötszövőiparon belül a Habselyem és Kötöttárugyár 7, a Váci Kötöttárugyár 6, a textilruházati iparágon belül a Férfi Fehérneműgyár 7 védjegyével. A len-, kenderfonóiparban és a gyapjúiparban két-két vállalatnak van csak lajstromozott védjegye. A gyapjúipar említett két vállalatánál levő 7 védjegyből 6 a Hazai Fésűsfonóé. A bútoriparból mindössze 3 védjegyjogosult szerepel a lajstromban (Budapesti Bútorgyár, Tisza Bútoripari Vállalat, Iskolabútor és Sportszergyár). A cipőipar területén valamivel kedvezőbb a helyzet, négy cipőgyárnak áll oltalom alatt megkülönböztető jelzése, ezek közül a Duna és a Szombathelyi Cipőgyárnak 4—4 érvényes védjegye van: Ezek az adatok bizonyítják, hogy van még fejlesztésre lehetőség a védjegyoltalom biztosítása, fenntartása terén. Az a tény is gondolkodásra késztet, hogy milyen alacsony a könnyűipar vállalatainak védjegyrészesedési aránya, olyan jellegű vállalatoké, amelyeknek a termékei — jellegük és a vásárlókkal való közvetlen kapcsolat következtében — igen alkalmasak arra, hogy a védjegy segítségével propagálják, értékesítsék azokat. Kétségtelen, hogy egyes termékeknél — mint például a bútorok — adott esetben egyetlen, jól megválasztott, bevezetett, hírnevet szerzett védjegy is elégséges lehet egy vállalat számára. Meggyőződésünk azonban, hogy a különböző könnyűipari vállalatok az árucsere-forgalomban a lajstromban szereplő védjegyek többszörösét alkalmazzák, anélkül azonban, hogy azoknak jogi oltalmáról gondoskodnának. A probléma az iparjogvédelmi hatóság számára nem újkeletű. Egy 1974-ben 106
