Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
feladatokat. Ma már közhelyszerű megállapításnak tűnik, ha valaki azt mondja, hogy korunkban a mezőgazdasági termelés is ipari méreteket öltött. A mezőgazdasági árutermelés jellege, struktúrája ma már minőségileg is eltér a néhány évtizeddel korábbi ,.őstermelésétől. A modern kemizálás, az új biológiai felismerések a javak előállításának merőben új útjai nyitották meg. A mezőgazdasági termelés nemcsak ipari méretűvé, hanem iparszerűvé is vált. A gazdasági alapnak — a mezőgazdaságnak — ez a forradalmi fejlődése lehetetlenné teszi, hogy az új jelenségeket régi, időszerűtlen jogi eszközökkel szabályozzuk vagy egyáltalán ne alkalmazzunk semmiféle szabályozást. A XVI. és XVII. században modern értelemben vett szabadalmi törvény nem volt. Ennek oka abban rejlik, hogy az ipar akkori fejlettsége következtében erre nem is volt szükség. Amikor azonban megindult az ipari fejlődés, elérkeztünk az ipari forradalomhoz, egyszerre jelentkezik a jogi rendezés szükségességének követelménye és megszületnek a szabadalmi törvények. A mezőgazdaságban ez a fejlődés jóval később következik be, de ma már ebben a korban élünk. Az ötvenes évek óta a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államok egymás után vezetik be a növényfajták jogi oltalmának valamilyen korszerű formáját. A szocialista jogalkotás célja a szellemi alkotás területén az alkotói tevékenység ösztönzése, és ez nyilvánul meg az új találmányi törvényben is. A cél elérése az alkotó ember erkölcsi és anyagi elismerésének, valamint az össztársadalom érdekeinek biztosítása révén történik. ad. 3. A szocialista társadalom alapelve, hogy mindenki munkája arányában részesüljön a termelt javakból. Ez ugyan mindenki által ismert alaptétel. de mégis meg kell említeni, mert éppen a nemesítők vonatkozásában hosszú időn keresztül nem gondoskodtunk az elv érvényesítéséről. Mindannyian tudjuk, hogy elvileg helytelen, ha azonos értékű tevékenységért egyesek kevesebb anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek, tehát ebből a szempontból is feltétlenül szükséges volt olyan jogszabály létrehozása, amely ezt a különbséget megszünteti. A magyar népgazdaság részére létfontosságú a külföldi piacok biztosítása. A magyar mezőgazdaság elsőrendű felvevő piaca elsősorban a legfejlettebb iparral rendelkező európai államok körében található. Fontos tehát, hogy biztosítsuk, sőt bővítsük az európai piacot a magyar mezőgazdaság számára. Ennek egyik nem lényegtelen feltétele, mondhatnám belépőjegye, a nemesített növényfajták oltalmára létesült Párizsi Egyezményhez való csatlakozás, a másik belépőjegy pedig, mezőgazdasági termékeink minőségének emelése. Mind a két feltétel szükségszerűen megköveteli a korszerű növényi szabadalom intézményének a bevezetését. Az egyezmény vonatkozásában erre azért van szükség, mert az egyezményhez tartozó és ahhoz csatlakozni kívánó államok jelentős része csak az egyezmény rendelkezéseivel összhangban álló, korszerű oltalom esetén hajlandó hozzájárulni a csatlakozáshoz, a mezőgazdasági ter-93
