Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
25. §-a szerint találmánybitorlás, ha a szabadalom tárgyát másnak a találmányából vették át. A szabadalom tárgyának azt a megoldást kell tekinteni, amelyre a szabadalmi oltalom kiterjed. Az Szt. 13. §-a értelmében a szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokon belül a jellemző rész tartalmazza a találmány megkülönböztető ismérveit, és az első vagy főigénypontba kell foglalni a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges jellemzőket. (I —OTH 1969. sz. hirdetmény 3/1. pont.) Ezért a találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, hogy az alperesi szabadalom főigénypontjának jellemzőit az alperes átvette-e a felperes megoldásából vagy önállóan alkotta. A per adatai szerint az alperes szabadalmának a lényeges jellemzői megegyeznek a felperesi megoldással. A korábban alkalmazott öntvény helyett mindkettőnél függőleges oszlopokból és keresztgerendákból készített keret alkotja a készülék vázát, amelyhez nyomólap és sajtótányér csatlakozik. Nincs jelentősége annak, hogy egyik esetben a sajtótányér kerek, g, másik megoldásnál szögletes. Eltérés, hogy a felperes á keretnek a részeit összehegesztette és a sarkoknál külön merevítőket alkalmazott, ezzel szemben az alperesi szabadalomnál a függőleges oszlopok és a keresztgerendák oldható kapcsolattal vannak összekötve. Nyomószervként mindkét megoldás a korábban szokásos orsó használata nélkül a nyomólap és a felső keresztgerenda között elhelyezett kézi hajtású folyadéknyomásos emelőt alkalmaz. Mindkét megoldásnál megtalálható az emelő és a felső keresztgerenda közötti rugalmas alakváltozásra képes energiatároló elem (a felperes megjelölésével: laprugó). Az alperesi megoldás, amelynek lényeges elemei megegyeznek a felperes megoldásával, szabadalmi oltalmat nyert és jelenleg is szabadalmi oltalom alatt áll. A találmánybitorlási perben nem lehet ennek a megoldásnak az újdonságát vizsgálni. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság arra, hogy a szabadalom tárgyát mindaddig újnak kell tekinteni, amíg egy újabb eljárásban ez meg nem dől, azaz a szabadalmat meg nem semmisítik. Kétségtelen, hogy a törvény rendelkezése szerint a találmánybitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a bitorlási perben vizsgálni kell, hogy a szabadalom tárgyával lényegében azonos megoldás szabadalmaztatható találmánynak minősül-e. Nincs is lehetőség arra, hogy a bitorlási perben a bíróság a szabadalmi oltalom alatt álló megoldásról azt állapítsa meg, hogy az nem szabadalomképes találmány. Az első fokú bíróság döntése azt jelenti, hogy ugyanaz a megoldás a felperes vonatkozásában nem találmány, viszont az alperes tekintetében mégis szabadalmaztatható találmány. Mindaddig, amíg a szabadalmi oldalom meg nem szűnik, a szabadalom tárgyával lényegében azonos megoldást találmánynak kell tekinteni. 63 /
