Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma

körmondat, mely szabadalom]ogilag két igen fontos — kötelező — részből áll: a tárgyi körből és a jellemző részből.

Tárgyi kör: ebben kell meghatározni a találmánynak azokat az elemeit, melyek már ismertek. (Minden találmány az emberiség eddig megszerzett tudásának a továbbfejlesztése, nincs olyan világrengető” találmány, melynél a feltalálónak ne kellett volna a már meglevő felhalmozódott műszaki tudásra és ismeretekre támaszkodnia. Az előzőkből pedig már tudjuk, hogy ami ismert, az nem képezheti oltalom tárgyát, ami tehát a tárgyi körben van, az nem képezi a szabadalom tárgyi terjedelmét.)

Jellemző rész: az újat, azt a megoldást, ami eddig még nem volt, a jellemző részben kell meghatározni. Ennek alapján lehet, és vita esetén kell megkülönböztetni a találmányt minden más megoldástól.

Vita esetén azt kell vizsgálni, hogy a főigénypont jellemzői például megegyeznek-e a bitorló által alkalmazott megoldással; amennyiben a bitorló a főigénypont minden jellemzőjét megvalósítja, bitorlást követ el, akkor is, ha az általa alkalmazott megoldás nemcsak a főigénypont jellemzőit, hanem azon felül még más jellemzőket is felmutat. Nem áll fenn a bitorlás viszont abban az esetben, ha a főigénypont akár egyetlen jellemzője is hiányzik a másik fél megoldásából.

Amennyiben aligénypont is van, az aligénypontban foglalt jellemzők megvalósítása csak akkor tekinthető ütközésnek, ha egyben főigénypont jellemzői is megvalósításra kerültek. A lényeg tehát mindig az: ütközés, bitorlás akkor állapítható meg, ha az ütközés a főigénypont minden jellemzőjével kapcsolatban megállapítható.

Az elmondottak rávilágítanak arra, hogy a szabadalmi igénypontok megfogalmazása kényes és nehéz feladat. Rosszul fogalmazott igénypont gyengítheti a tényleges oltalmat, sőt gyakorlatilag illuzórikussá is teheti; a jól fogalmazott igénypont viszont lehetővé teszi a fellépést a legkisebb sértés esetén is.

Az oltalom terjedelmének meghatározására és a főigénypont megvalósítására ad példát a következő ítélet. A feltalálók és a hasznosító vállalat között vita tárgyát képezte, hogy az ,,Üzemeljárás és berendezés az állattenyésztő telepi trágyalé hasznosításra” c. találmányt hasznosították-e. A feltalálók szerint a vállalat a szabadalom felhasználásával készítette el a trágyagyűjtő berendezést, amely rendeltetésszerűen használható lett volna, ha a vállalat gondatlan, hanyag magatartást nem tanúsít. Álláspontjuk szerint egyes igényponti jellemzők elhagyása nem eredményezheti a felperesek szellemi tulajdonának a díjazása nélkül történő felhasználását.

A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. (1969. évi II. törvény — Szt. 13. §) A védett megoldás elengedhetetlenül szükséges összes jellemző ismérvét a főigénypont tartalmazza. Adott esetben az eljá-47