Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
VI. fejezet. Árujelzők és ipari minták
A KIZÁRÓLAG MÁSSALHANGZÓKBÓL, SZÁMBÓL, SZÁMOKBÓL VAGY EGYSZERŰ MÉRTANI ÁBRÁBÓL KIALAKÍTOTT MEGJELÖLÉSEK A megkülönböztető képességre vonatkozó követelmény meghatározásán ál temészetszerűleg fontos szerepe van a jogvakorlatnak. így általában nem minősülnek oltalomra alkalmasnak az olyan megjelölések, melyeket kizárólag számból, számokból, kiejthető szót nem képező betűkből (vagyis csak mássalhangzókból) állóak, vagy csupán egyszerű mértani ábrának tekinthetőek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű kialakítások nem tölthetnek védjegyfunkciót, azoknak a vevők emlékezetében való rögződésére kevés az esély. Bizonyos helyzetekben, mint pl. számnál, amelynek alkalmazására szükség lehet, vagy olyan mértani alaknál, amelynek dekoratív célból való alkalmazása szokásos, kedvelt (pl. kör) csomagolásokon és egyéb díszítések során, a „kisajátítás” a védjegyoltalom segítségével helytelen volna és zavart is okozhatna. Mégis, adódhatnak olyan helyzetek, amikor az oltalom megtagadása nem lenne megalapozott, nevezetesen, ha a védjegyoltalmat igénylő a megjelölést már huzamosan alkalmazta az áruforgalomban, olyan módon és mértékben, amelynek következtében azt az érdekelt forgalmi körök, országon belül, mint a cég megkülönböztető jelzését megismerték. Ha ilyen mérvű ismertség áll fenn, az oltalom engedélyezésének nincs akadálya, hiszen a megkülönböztető erőt, jelleget a védjegy megszerezte. A fentieket összegezve tehát a védjegyoltalom szerzése iránti eljárás megindítása előtt, első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a tervezett megjelölés — mind a jogszabály előírásainak, mind az erre vonatkozó joggyakorlatnak figyelembe vételével —, megfelel-e a megkülönböztető képességgel kapcsolatos követelményeknek. Mint arra a védjegyoltalomról rendelkező 1969. évi IX. törvény miniszteri indokolása is utal, a „megkülönböztető jelleg” csak általánosságban határozható meg: akkor felel meg a megjelölés e követelménynek, ha az az árunak más, azonos vagy hasonló jellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget képes biztosítani. A joggyakorlat feladata annak eldöntése, hogy az adott helyzetben, figyelembe véve különböző körülményeket — így a termékek, szolgáltatások jellegét, értékét, amelyekkel kapcsolatos az oltalmi igény, az érdekelt vevőközönség ismereteit, képzettségét stb. Ha a megjelöléstípussal kapcsolatban az ismertségnek szerepe lehet, kellő időben célszerű a bizonyítékokról gondoskodni. (Amennyiben viszont a megjelölés tartalma következtében alkalmatlan az oltalomra, az ismertségre valorhivatkozás általában nem eredményes, legfeljebb mint egyik tényező értékelhető, elsősorban „határesetekben”.) Kétség esetében célszerű az iparjogvédelmi hatóságokkal konzultálni, a bejelentés benyújtása előtt, az esetleg lehetséges megoldás kialakítása érdekében. (Pl. a megjelölés olyan módon való kibővítése útján, hogy az alkalmassá váljék a lajstromozásra.) 207
