Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
A NEMESÍTETT NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÍTETT - MÓDOSÍTOTT - NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY A fajtaoltalom az iparjogvédelem egyik legfiatalabb ága. A mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása elkerülhetetlenné tette azt, hogy a fajtaoltalom kiváljék a hagyományos szabadalmi rendszer keretéből és az oltalom tárgyának megfelelő jogi oltalom biztosításával szolgálja az ösztönzést és a szellemi alkotás eredményének, a fajtának az oltalmát. Az ötvenes évek végén egymás után jelennek meg Európában a korszerű fajtaoltalmi törvények és ez természetesen szükségessé tette a fajtaoltalom kérdésének nemzetközi rendezését is. A nemesített növényfajták oltalmára létesült nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 1961. december 1-én jött életre és 1968. augusztus 10-én lépett hatályba. Az első módosításra 1972. november 10-én került sor, melynek keretében azonban csak a tagállamok hozzájárulására vonatkozó szabályozást bővítették — többek között — a hozzájárulási osztályok számának felemelésével. Ezt a módosítást érdemi módosításnak nem lehet tekinteni. Többéves előkészítés után, 1978. október 9-én ült össze az a diplomáciai konferencia, amely az első lényeges változtatást fogadta el, különösen az egyezmény anyagi-jogi rendelkezései vonatkozásában. Igen alapos előkészítés eredménye volt az, hogy a diplomáciai konferencia az unió Tanácsa által előterjesztett tervezetet lényegesebb változtatás nélkül fogadta el. A következőkben röviden összefoglaljuk az Egyezmény szövegének elfogadott lényegesebb módosításait. Oltalmi forma Az Egyezmény értelmében [2. cikk (1) bek.] ,,az Egyezményben meghatározott nemesítői jogot” vagy sajátos oltalom, vagy szabadalom révén lehet biztosítani. E rendelkezés figyelembe veszi a történelmi fejlődést. Több országban ugyanis a növényfajtákra a szabadalmi oltalom keretében biztosítottak oltalmat, és ez a helyzet még ma is fennáll. Lényeges azonban az, hogy a szabadalmi rendszer keretében biztosított oltalomnak meg kell egyeznie ,,az egyezményben meghatározott nemesítői jog”-gal. Ez annyit jelent, hogy a fajta oltalmát nem a hagyományos értelemben vett szabadalommal, hanem attól eltérő, az oltalom tárgyának teljesen eltérő jellegét figyelembe vevő, szabadalmi oltalommal kell oltalmazni. A növényfajtákra jelenleg kétféle szabadalmi rendszer biztosít oltalmat: a hagyományos szabadalmi rendszer, mint pl. nálunk 1970 előtt, és ,,az egyezményben meghatározott nemesítői jogot” biztosító szabadalom mint pl. nálunk 169
