Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
A szerződő államok a PCT és a Szabályzat rendelkezéseitől eltérő alaki követelményeket nem támaszthatnak. Ez annyit jelent, hogy a nemzeti hivatalba érkező nemzetközi bejelentések alaki vizsgálatát nem a hazai jogszabályok, hanem a Szabályzat 3 — 13 szabályai alapján kell végezni. Ez arra fogja ösztönözni főleg azokat az országokat, ahová a nemzeti bejelentésekhez viszonyítva jelentős számú nemzetközi bejelentés érkezik, hogy alakiság vonatkozásában minél inkább megszüntessék a PCT és a hazai jogszabályok közötti lényeges különbséget. A magyar szabadalmi törvény előkészítésénél az Országos Találmányi Hivatal figyelembe vette a PCT tervezetét és ennek következtében az alakiságra vonatkozó előírásoknál lényeges eltérés nincsen. A PCT és a Szabályzat rendelkezései egyébként összhangban állnak a találmányi bejelentések alakiságára vonatkozó nemzetközi egyezmény (1953) rendelkezéseivel. A PCT hatása érezhető az ,.európai” szabadalmi rendszernél is. Az 1973. szeptemberében aláírt „európai” szabadalom engedélyezési eljárásra vonatkozó Müncheni Egyezménynek az alakiságra vonatkozó rendelkezései is teljesen megegyeznek a Szabályzat ide vonatkozó előírásaival. A kutató vagy vizsgáló hatóság szempontjából nem mindegy, hogy mely országok bízzák meg a kutatás, illetőleg vizsgálat elvégzésével. A munka észszerű megosztása és megszervezése szükségessé teszi, hogy e hatóságok nagyságrendileg tisztában legyenek a hozzájuk érkező bejelentések mennyiségével, így a Nemzetközi Irodával kötendő megállapodásban a felek meghatározzák azt is, hogy a nemzetközi kutató, illetőleg nemzetközi előzetes vizsgáló hatósághoz mely országokból és a PCT által meghatározott melyik nyelven vagy nyelveken lehet a bejelentést benyújtani. Fentiek alapján illetékes szerveinknek majd dönteni kell arról is, hogy a magyar bejelentők hová kérhetik nemzetközi bejelentéseik továbbítását. A magyar bejelentések száma ugyan állandóan emelkedik, de a nagyobb ipari országok mellett a külföldi magyar bejelentések száma viszonylag igen szerény. Ennek alapján nem kell számolni azzal, hogy bármelyik hatóság túlterhelés miatt visszautasítaná a magyar nemzetközi bejelentések kutatását, ill. vizsgálatát. A kérdést tehát kizárólag saját érdekeink szempontjából dönthetjük el. A külföldi bejelentések általában külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatosak, vagy azok bevezetői. Külkereskedelmi érdekeinknek kell megszabni — ha lehetséges, és ez egyelőre úgy látszik lehetséges —, hogy hová továbbítsuk a nemzetközi bejelentést. Ha pl. piaci érdekeltségünk az Egyesült Államokban van, célszerűtlen lenne a kutatást vagy vizsgálatot a tokiói hatóságnál kérni, ha pedig francia vagy NSZK kooperációval kapcsolatos a bejelentés, nem fogunk a washingtoni hatósághoz fordulni. Igen széles körű külkereskedelmi kapcsolataink alapján legcélszerűbbnek mutatkozik, ha a magyar bejelentők számára lehetővé tesszük az összes kutató és az összes vizsgáló hatóság igénybe152
