Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
Lengyel Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság vett részt tevékenyen a PCT előkészítésében és a washingtoni szerződés létrehozásában. A washingtoni diplomáciai konferencián 78 állam vett részt. Ez a szám igen jelentős, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a PCT alkalmazása már minimális hazai iparjogvédelmi szintet követel meg, mellyel sok fejlődő ország ma még nem rendelkezik, így ezek részvétele tehát nem is volt várható. A többi iparjogvédelmi egyezményhez hasonlóan a PCT is uniót hoz létre a szerződésben részes államok között. Az unió célja, hogy a szabadalmi bejelentések, az újdonság vizsgálat és a szabadalmi bejelentések vizsgálata vonatkozásában nemzetközi együttműködést valósítson meg (1. cikk). Mint az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény mellékegyezménye, a PCT-nek is csak a PUE tagállamai lehetnek részesei (57. cikk) és a PCT egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az a PVE-ben részes tagállamok állampolgárainak a PVE-ben biztosított jogait csökkentené [1. cikk (2) bek.). A PCT tehát nemcsak gyakorlatilag, hanem jogi értelemben is a Szellemi Tulajdon Világszervezetének részeként működik. 1. A PCT nemzetközi bejelentési rendszere A PCT nemzetközi bejelentési rendszere három részre tagozódik: a nemzetközi bejelentésre, a nemzetközi kutatásra és a nemzetközi előzetes vizsgálatra. A nemzetközi bejelentés és a nemzetközi kutatás nem választható szét, nemzetközi kutatást csak nemzetközi bejelentés alapján lehet végezni és minden nemzetközi bejelentéssel kötelező a nemzetközi kutatás elvégzése. A PCT-nek ez a kötelező része: a szerződésben részes államok kötelesek a nemzetközi bejelentésre és nemzetközi kutatásra vonatkozó első fejezet rendelkezéseit alkalmazni és a bejelentő, aki nemzetközi bejelentést nyújt be — tehát a PCT által biztosított lehetőségekkel és kezdeményezésekkel óhajt élni —, köteles az első fejezet szerinti eljárást végigjátszani. A szerződésben részes államok és a bejelentők is szabadon dönthetnek viszont arról, hogy a nemzetközi előzetes vizsgálatra vonatkozó második fejezet rendelkezéseit kötelezőnek ismerik-e el, illetve kérik-e a nemzetközi előzetes vizsgálati jelentés elkészítését. a) A nemzetközi bejelentés és nemzetközi kutatás A nemzetközi bejelentést az átvevő hivatalnál kell benyújtani. A szerződő államok nemzeti szabadalmi hivatalai vállalhatják e feladat elvégzését. Az átvevő hivatal az alakiságok vizsgálata után a bejelentés egy példányát, az 10* 147
