Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
III. fejezet. Iparjogvédelmi együttműködés a KGST államok között
értekezlet szakértői csoportjainak ülésén részt vevő küldöttek kiiltségeit a küldő szervek viselik az egyes államok terhére kizárólag azok a kiadások merülnek fel, amelyek az ülések megrendezésénél a helyiség biztosításával kapcsolatosak. Az Értekezlet munkájában a Bolgár Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, az NDK, a Magyar Köztársaság, Mongol Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Népköztársaság és a Vietnam képviselői vesznek részt. Az Értekezlet ülésein megfigyelőként a KGST-vei kötött megállapodás alapján a Jugoszláv Szocialista Köztársaság is részt vesz. Az értekezlet munkásságának egyik legjelentősebb eredménye az 1973. április 12-én Moszkvában aláírt megállapodás a gazdasági és tudományosműszaki együttműködés megvalósítása során a találmányok ipari és használati minták, valamint védjegyek jogi oltalmáról. A megállapodás azokra a találmányokra és ipari használati mintákra terjed ki, amelyeket a megállapodásban részes országok állampolgárai a KGST tagországok közötti gazdasági és tudományos együttműködés során hoztak létre. A megállapodás elég részletesen határozza meg, hogy milyen tevékenységet kell együttműködésnek tekinteni. Együttműködésen értendő a kétoldalú vagy sokoldalú megállapodás alapján a kooperációban egyeztetett terv szerinti együttműködésben végzett olyan tevékenységek, melyek tudományos-kutató, tervezési, konstruktőri technológiai kísérleti munkákra terjednek ki. Ezeket a munkákat részben a KGST államok által létrehozott közös tudományos kutatóintézetekben végzik, de a megállapodás szempontjából együttműködésen kell érteni azokat az eseteket is, amikor tudományos kutató-, tervezési, konstruktőri, technológiai és kísérleti munkákat az egyes országokban önálló részfeladatként végzik, de az együttműködő felek kooperációs szerződéseiben rögzítették a munkamegosztást. A fentieken kívül együttműködésen kell érteni a megállapodás alapján azt is, ha az együttműködő felek nem kooperációs szerződések alapján, hanem egyeztetett terv szerint az egyes témákat önállóan dolgozzák ki közös eredmények elérése céljából, természetesen azzal a kölcsönös kötelezettségvállalással, hogy a felek által végzett munkák eredményeit átadják egymásnak. A védjegyekkel kapcsolatban részt vevő országok együttműködése eredményeként előállott termékekre alkalmazott védjegyek tartoznak a megállapodás hatálya alá. A megállapodás természetesen keret-megállapodás, miután annak rendelkezéseit a gyakorlatba ültetni csak az egyes országok együttműködő szervei és vállalatai között kötött szerződések megkötése során lehetséges. Az együttműködés fenti meghatározására vonatkozó főszabályt a megállapodás kiegészíti még olyan rendelkezéssel is, amely pl. szoros értelemben véve már nem tekinthető együttműködésnek. A megállapodás 1. cikk (2) 122
