Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma

igénybe, mint a nemesítés és az eredménye esetleg nem is lenne biztos. Erre természetesen nincs is szükség, hiszen ahhoz, hogy a fajtát valaki termessze, csak az szükséges, hogy a szaporítóanyagot megvegye. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a fajtaszabadalomnál a szabadalmi leírás súlya, jelentősége egészen más, mint az ipari szabadalmaknál. Erre is a Szt. 70. §-nak az a rendelkezése érvényes, mely szerint a növényfajtákra a Szt. I —XI. fejezet rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.

A megsemmisítés ex tunc hatályú, tehát visszahat az oltalom keletkezésére; a megsemmisítést úgy kell tekinteni mintha az oltalmat meg sem adták volna. A Vr. 35. §-a fajtaszabadalomnál ez alól kivételt képez. E rendelkezés értelmében a megsemmisítési ok bekövetkezésére visszaható hatállyal akkor is meg kell semmisíteni a fajtaszabadalmat, ha a növényfajta egyneműségét vagy viszonylagos állandóságát elvesztette. E rendelkezés azt jelenti, hogyha az egyneműség és viszonylagos állandóság elvesztésére az oltalom engedélyezése után kerül csak sor, akkor a megsemmisítés nem hat vissza az oltalom engedélyezésére és így az oltalom az egyneműség és viszonylagos állandóság elvesztéséig fennáll.

Az egyneműség és viszonylagos állandóság alapján történő megsemmisítés hatályában gyakorlatilag a megvonással azonos, miután e két esetben a megsemmisítés csak a megsemmisítési ok bekövetkeztére és nem az oltalom engedélyezésére visszaható hatállyal érvényesül.

i) A szabadalomengedélyezési eljárás

Az ipari és a fajtaszabadalom közötti leglényegesebb különbség az, hogy az ipari szabadalmi oltalom alatt álló találmány tárgya holt anyag, míg a fajta elő szervezet. Ez természetesen kissé durva szembeállítás, hiszen a mikroorganizmus törzsek felhasználásával létrejött találmányoknál élő szervezetet kell alkalmazni. A szembeállítás azonban mégis érzékelteti a kettő közötti különbséget. A szabadalomengedélyezési eljárás során is érezhető ez a különbség. Nagy vonalakban az eljárás teljesen azonos, a fennálló különbség annak a következménye, hogy a fajtaszabadalomnál élő szervezet alkotja a találmány tárgyát. A következőkben csak azokra a leglényegesebb különbségekre térünk ki, melyekben a fajtaszabadalom engedélyezésére irányuló eljárás eltér az ipari szabadalom engedélyezésére irányuló eljárástól.

Az előzőekben rámutattunk arra, hogy ipari találmány esetében a szabadalmi oltalom engedélyezése nem függ a találmány megvalósításától. Elegendő, ha a leírásban és igénypontokban megtestesült találmány megfelel a jogszabályi követelményeknek. Fajtaoltalomnál erre nincs lehetőség. A leírás az oltalom engedélyezése szempontjából csak akkor értékelhető, ha az ,,meg-101