Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

II. Saját védjegyre alapított vállalati védjegypolitika

oltalma konstans, szemben a defenzív védjeggyel, amelynek oltalma bizonytalan, az bármikor megkérdőjelezhető, sőt sok esetben viszonylag egyszerűen ki is küszöbölhető az ellenérdekű fél kezdeményezésére használat hiánya miatti megszüntetési eljárás alapján;

— a védj egy család által biztosított oltalom sokkal -szélesebb körű, mint a defenzív védjegyek által biztosított, mivel a védjegycsalád oltalma kiterjed a család tagjaihoz hasonló (összetéveszthető) védjegyekre is; a defenzív védjegyek ezzel szemben még optimális esetben is csak azt a legvégső határt jelentik, ameddig a ténylegesen használt védjegy oltalma mesterségesen kiterjeszthető.

A védj egy család oldalán jelentkező ezek a jogi előnyök persze nem zárják ki a két intézmény kombinálását: kézenfekvő, hogy a védj egy család által biztosított, már amúgy is erős oltalom defenzív védjegyek segítségével még tovább fokozható.

Befejezésül a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy bármilyen gazdasági és jogi előnyökkel járjon is védjegycsaládok kialakítása, bevezetése, reklámozása, igen isok olyan szocialista vállalat van, amely termelőtevékenységének jellegénél fogva ezt a fokozott jogi oltalmi formát eleve nem tudja igénybe venni, mivel termékei nem alkalmasak vagy nem érdemesek arra, hogy azokat több védjeggyel, -s az ezek együtteséből álló védj egy családdal jelölje.

Előfordulhat ezen felül az is, hogy a vállalat termékskálájának műszaki paraméterei egyenlőtlenek, ebben az esetben ugyancsak célszerűtlen lenne védj egy családot létrehozni kiváló minőségű, valamint gyenge minőségű termékek megjelölésére.

Védj egy család alkotása tehát csak az előzőekben közölt három esettanulmányhoz hasonló adottságú vállalatok esetén látszik célravezetőnek, a modell csak ilyen esetekre érvényes.

73