Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

II. Saját védjegyre alapított vállalati védjegypolitika

d) A VIDEOTON védjegy oltalma

Nem sok védjegy mondhatja el magáról, hogy viszonylag rövid idő alatt ennyire ismertté vált. Ebben a jó minőségű termékek mellett a reklámnak is komoly szerepe volt. Ezért a hazai reklámszakemberek a védjegy és reklám kapcsolatának szemléltetésénél szívesen hivatkoznak a VIDEOTON-ra. Azt mondják, hogy ,,a védjegy nemcsak meghatározott termék megkülönböztetésére szolgál, hanem alkalmazható valamely gyár vagy vállalat minden termékének egyidejű reklámozására is, azaz vállalati reklámra. A VIDEOTON védjegy sem egy rádió- vagy televíziótípus védjegye, hanem a gyár valamennyi terméke a VT-TV védjeggyel kerül forgalomba. A védjegynek a vállalati reklámban való alkalmazását magyarázza az a tény is, hogy egy vállalat vagy gyár neve meglehetősen hosszú. A reklámban pedig a hosszúság nem éppen előny. A védjegy — a vállalati reklámban — ebben az esetben a vállalat nevét, cégfeliratát helyettesíti.”21

Az 1967 óta használt VIDEOTON védjegy és a VT-TV op-art embléma mintegy negyedszázados fejlődés eredménye.22

A VIDEOTON mint védjegy 1967 óta áll mind Magyarországon, mind a védjegyek lajstromozásáról szóló nemzetközi megállapodás tagállamaiban (20 ország) oltalom alatt. Az oltalom megszerzése nem ment zökkenők nélkül: nem kisebb vállalat, mint a nyugatnémet SIEMENS konszern szólalt fel a VIDEOTON szónak védjegyként való lajstromozása ellen, saját korábbi VIDOPHONE védjegyére való hivatkozással. Ezért az NSZK-ban a VIDEOTON védjegyjogi oltalmát annak idején megszerezni nem sikerült. Tíz évvel később, a VIDEOTON számítógépgyártás jelentős felfutására tekintettel kívánatossá vált a védjegyjogi oltalom megszerzése az NSZK-ban is. Ekkor a VIDEOTON

21 Ravasz—Kaminski: A reklám kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 165. old.

22 Az 1940—67 között használt különböző emblémákat mutatja be és a VIDEOTON névválasztás történetét ismerteti Elek: A VIDEOTON-sztori. Propaganda—Reklám, 1978. 3. szám, 22. old.

49