Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

BIANI—FABLANOL-ügyben helyesen mutat rá a Fővárosi Bíróság határozata ellen benyújtott főügyészségi fellebbezés, hogy nem azt kell elsősorban vizsgálni, hogy a versenytárs vagy a vásárlók érdeke sérelmet szenved-e a védjegy bejegyzésével, hanem azt, hogy az oltalmazni kért megjelölés az összetéveszthetőségig hasonló-e a korábbi védjegyhez.

összefoglalva azt lehet mondani, hogy az összetéveszthető védjegy lajstromozási tilalmának a jogszabályalkotó által való kimondása alkalmával a jogpolitikai cél csak részben versenyjogi ötvözetű, az már részében fogyasztóvédelmi töltetű. Véleményem szerint azonban éppen fogyasztóvédelmi szempontok tennék indokolttá a jogalkalmazásnak, nevezetesen a polgári eljárás módszerének továbbfejlesztését.

e) A védjegy megtévesztő átruházásának tilalma

A hatályos Vt. egyik legradikálisabb újítása, hogy szakított a korábbi magyar jognak a német jogból átvett azzal a szabályával, miszerint a védjegy a vállalattól elválaszthatatlan és csak azzal együtt ruházható át. A hatályos védjegytörvény lehetővé teszi a védjegy szabad átruházását, más szóval a vállalattól független átruházását. E koncepcióbeli változásról, valamint a védjegyátruházási ügyekben a magyar vállalatok által követett gyakorlatról az előzőekben (III. fejezet) elég részletesen beszámoltam már. A következőkben ezért csupán a jogszabályba ütköző átruházás esetéről emlékezem meg röviden. Ez utóbbit gyakorlatilag a megtévesztő átruházás tényállása valósítja meg. Az ilyen tényállású jogügylet tilalma ugyanis kifejezetten fogyasztóvédelmi célzatú.

A védjegy átruházását a Vt. 12. § (2) bek. abban az esetben tiltja, s ezt a tilalmat az átruházott védjegy oltalmának megszüntetésével szankcionálja, „ha az átruházás a megtévesztés veszélyével jár”.

A megtévesztő átruházás tilalmának okát a törvény indokolása abban jelöli meg, hogy ilyen esetben a védjegy „azt a lát-388