Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói

lyek miatt az ilyen jellegű orientáló vagy kötelező normák szük­ségesek. Kézenfekvő, hogy exportorientált vállalataink szempontjából a védjegyek külkereskedelmi szerepe a legnagyobb súllyal a tő­kés piacokra történő exportnál jelentkezik, mégpedig ezek közül is elsősorban a fejlett iparral rendelkező nyugat-európai orszá­gokban, amelyekkel külkereskedelmi kapcsolatunk a legszoro­sabb. Minthogy ezek az országok talán a világ legfejlettebb véd­jegykultúrájával rendelkeznek, kézenfekvő, hogy a magyar véd­jegyeknek is hatásosaknak és oltalomképeseknek kell lenniük, ha ezeken a piacokon a magyar iparcikkek számára tartós pozíció­kat akarunk biztosítani. A KGST tagországaival folytatott külkereskedelemben a véd­jegyek szerepe jóval kisebb. Azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy az ezekkel az országokkal foly­tatott külkereskedelemben, amely éves kontingensekben bonyo­lódik, a védjegynek bizonyos mértékben politikai szimbólum jel­lege van, az árucsere-kapcsolatokban mutatkozó együttműködést szimbolizálja. Ha az IKARUS-autóbuszoknak az NDK-ban, Ro­mániában vagy más szocialista országokban való ismertségére, a VIDEOTON autórádió szovjetunióbeli népszerűségére gondo­lunk, akkor azt hiszem, ezzel némileg megmagyaráztam, hogy miért tulajdonítok e relációban politikai jelentőséget a védjegy­­használatnak. Végül a fejlődő országokkal folytatott külkereskedelem során a védjegyek jelentékenyen hozzájárulhatnak a gazdasági kap­csolatok hosszú lejáratú és szilárd kialakításához. Példa erre kü­lönösen a komplett gyárberendezések szállítása, amikor a fejlő­dő országbeli vevő számos esetben szerződésileg biztosítja a maga számára a magyar védjegy használatának jogát is. Bármely relációt is válasszuk tehát (tőkés, szocialista, fejlődő), a védjegyhasználat jelentősége ilyen vagy olyan okokból más­más súllyal, de mindegyikben megmutatkozik. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom