Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

minőségének ellenőrzése, amelyek az ő tanúsító védjegyével ellátva kerülnek forgalomba.

— Sajátos esetet képez a minőségellenőrzésnek való önkéntes alávetés, amire a KÁF-embléma példa. E „védjegy” tulajdonosát, az Országos Piackutató Intézetet ugyanis ex lege, vagyis jogszabály alapján nem illeti meg minőségellenőrzési jog. E szolgáltatás gyakorlása ex contractu, vagyis szerződéses alapon folyik, csak és kizárólag olyan termékek vonatkozásában, amelyekre vonatkozólag a gyártó kérte és elnyerte a KÁF-embléma használatának jogát. Egyéb termékek tekintetében az Országos Piackutató Intézet minőségellenőrzést végezni nem jogosult. Minthogy ez a quasi tanúsító védjegy a kiváló termékminőséget tanúsítja, a szolgáltatás (minőségellenőrzés) által garantált védjegyhasználat jelentős reklámérv. Ez persze fordítva is igaz: e szolgáltatás megszüntetése és az azt szimbolizáló KÁF-embléma használatára való jog megvonása adott esetben komoly értékesítési gondokat is okozhat, ami végső soron a termelésre is negatív hatással lehet.

5. Az áruminőség hatása a védjegy—fogyasztó kapcsolatra

Az áruminőség és a védjegy közötti kapcsolat a védjegy gazdasági funkciójából következik: a védjegy minőségjelző funkcióját mind a szocialista országok, mind a tőkés országok védjegyjoga elismeri.

Az áruminőség és a védjegy közötti szoros összefüggés és kölcsönhatás természetesen nem korlátozódik a fogyasztási cikkekre, az ugyanúgy fennáll a termelőeszközök vonatkozásában is. A kettő közötti jelentős különbség abban áll, hogy a jó minőség állandóságának, illetve a minőség romlásának a védjegyre gyakorolt pozitív, illetve negatív hatása, legalábbis a mi viszonyaink között, sokkal gyorsabban mutatkozik a fogyasztói szférában, könnyebben mérhető, egyszerűbben bizonyítható.

A szocialista országokban, s így nálunk is az állami minőség-359