Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói
a védjegy vállalat]elző funkciójának átértékeléséhez vezettek, illetve annak leértékelését eredményezték. Ezt a tendenciát tükrözi több vezető tőkés ország ítélkezési gyakorlata is. Ugyanebben az időben a szocialista országokban figyelemmel az eltérő társadalmi-gazdasági viszonyokra, különösképpen pedig az alapvető termelési eszközök szocialista tulajdonára, nemcsak a termelés és elosztás, de ezzel összefüggésben a védjegyek használata vonatkozásában is erőteljes koncentrációnak vagyunk tanúi (a Szovjetunió vállalatainak egész védjegyállománya alig több mint 20 ezer védjegy, a gyakorlat az „egy vállalat — egy védjegy” irányába mutat), ami már a vizsgált kérdés gazdasági alapjai tekintetében is szükségszerűen ellenkező irányú következtetésekhez vezet. Ezért a szocialista jog a védjegyet elsődlegesen információs eszköznek tekinti, az információs funkciót pedig hatásosan a dolgok logikája folytán, csak viszonylag kisszámú védjegy tudja biztosítani. Ezért a szocialista gazdasági viszonyokra inkább a vállalati védjegy alkalmazása jellemző, a termékvédjegy használata néhány árucsoportra (gyógyszer, mosópor stb.) korlátozódik csupán. Erre való tekintettel a szocialista országokban a védjegy vállalatjelző funkciója sokkal markánsabban, határozottabban érvényesül, mint ugyanezekben az országokban, a szocializmusra való áttérést megelőző időszakban. A védjegy vállalatjelző funkciójának értékelése tekintetében tehát ez idő szerint ellentétes előjelű mozgásnak és ennek megfelelő elméletek kialakulásának vagyunk tanúi a szocialista és tőkés országokban. A szocialista országokban a védjegy vállalatjelző funkciójának jelentősége egyre határozottabban rajzolódik ki, a tőkés országokban ezzel szemben ez a védjegyfunkció kifejezetten veszít jelentőségéből. d) A védjegy mint a szocialista külkereskedelem eszköze Ismereteink szerint nincs a szocialista irodalomban olyan szerző, aki különbséget tenne a védjegyfunkciók között belkereskedelmi és külkereskedelmi vonatkozásban. Ugyanezek a szerzők azon-33