Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás

nosak, mint a GELCASCO-ügyben: más nevével — vállalatával járó pozitív piaci asszociációknak a saját vállalatra való átvitele annak az előnyös piaci pozíciónak a megszerzését jelenti, amelyet a jogaiban megsértett vállalat jó munkájával, megbízhatóságával szerzett meg, és amely éppen nevében, cégében jut kifejezésre.124

Minthogy az ún. vállalati védjegy sokszor azonos a vállalat kereskedelmi nevével (VIDEOTON, ELZETT, TAURUS, CHINOIN), e vonatkozásban figyelemre méltónak tartjuk még Töröltek azt a megjegyzését, aki a tisztességtelen versenyről szóló törvény 8. §-ának az összetéveszthetőség tilalmát kimondó rendelkezését értékeli, megállapítva, hogy a mi társadalmi-gazdasági rendszerünkben e szabályt elsősorban a fogyasztók érdekében kell érvényesíteni.125

Ez a megjegyzés azonban már átvezet bennünket a következő témához, a fogyasztóvédelem és védjegyjog kérdéséhez.

11. Összefoglalás

1. A felelősség kérdését az ismertetett bírósági határozatok közül komolyabban csak a TUNSGRAM-, valamint a FRIGOL- ügyben hozott ítélet veti fel, ahol kártérítéssel, illetve a gazdagodás visszatérítésével találkozunk. Csírájában azonban persze valamennyi itt ismertetett védjegybitorlási ügy magában hordja a polgári jogi felelősség kérdését, más lapra tartozik, hogy a bíróság a vagyoni reparációs szankcióig nem jutott el.

2. A védjegy jogellenes használatáért való felelősség megállapításánál a kiindulást — Eörsi nyomán — a szocialista irodalomban elterjedt az az általános nézet képezi, hogy a felelősség általános funkciója a nevelés útján való prevenció, a megelőzés a társadalomellenes magatartások visszaszorítása érdekében.

124 Vörös: A szocialista piaci magatartás joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 337. old.

125 Törő: Személyiségvédelem a polgári jogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 329. old.

329