Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás

Amint azt elöljáróban megjegyeztem, szocialista társadalmigazdasági viszonyok között a védjegybitorlás nem jellemző, atipikus jelenség, így a védjegybitorlás figyelemmel kísérése nem a KGST-országok piacain a legfontosabb. Nagyobb gyakorlati jelentősége lehet viszont már a tőkés országok piacain, hiszen például az egyik legfejlettebb tőkés országban, az NSZK-ban az 1978. évi felmérés alapján a TERIMPEX azt állapította meg, hogy a magyar nemzeti színeket, a piros-fehér-zöldet közel 25 nyugatnémet cég használja szalámi- vagy kolbászáru címkéjén, s a legkirívóbb hat esetben a TERIMPEX pert is indított.119 Még ennél is nagyobb a veszély a fejlődő országok piacain, ahol a kereskedelmi kultúra, az üzleti morál lényegesen alacsonyabb, mint a fejlett iparú tőkés országokban, s ahol ma már alig akad olyan értékes magyar védjegy, amelynek bitorlására az elmúlt negyedszázadban itt vagy ott kísérlet ne történt volna.

Ezért — bár az idegen védjegybitorlás figyelemmel kísérése, feltárása nem olyan specifikusan a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyokra jellemző feladat, mint a védjegytisztaság megállapítása — annak gazdasági jelentősége korántsem marad el az előzőekben említett preventív, megelőző célzatú szabályok mögött.

4. Bitorolt védjegy alkalmazása minőséghibás terméken

Az államosításokat követően az utasításos gazdaságirányítási rendszerben sem a vállalatok, sem a felügyeleti szervek nem érzékelték a védjegy gazdasági jelentőségét, s ezen nincs is mit csodálni.

Piacra orientált tervgazdálkodásra való áttérés volt szükséges ahhoz, hogy a szocialista szektorban is felmerüljön a gondolat, hogy más védjegye gazdasági értékének kihasználásával üzleti előnyt lehet szerezni.

119 Gál: Magyar színek az NSZK-ban. Külgazdaság. Jogi melléklet, 1979. 4. szám; Magyar Hírlap 1979. május 26. 7. old.

315