Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás
vény biztosítja. Ez utóbbinak 13. § (1) bekezdése határozza meg a védjegybitorlás fogalmát. Eszerint: „Védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban használja'más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést.” A törvény e meghatározása alapján tehát a védjegybitorlás következő elemek fennforgása esetén állapítható meg: a) Abból következően, hogy a törvény „a védjegy árujegyzékében szereplő” kitételt használ, következik, hogy bitorlás csak bejegyzett megjelölés, tehát védjegy terhére követhető el. A nem lajstromozott árujelző bitorlása ellen a jogosult vállalat védjegyjogi eszközökkel nem léphet fel. {Fennáll persze ilyen esetben is a versenyjogi oltalom lehetősége, amint arról a lajstromozatlan védjegy bitorlása kapcsán még szó lesz.) b) A bitorlás tényállásának másik eleme a két védjegy azonossága vagy hasonlósága, mégpedig az „összetéveszthetőségig” való hasonlósága. Az összetéveszthetőség kérdésében való jogalkalmazói állásfoglalás szempontjai és problémái lényegében azonosak azzal, mint amikor az összetéveszthetőség kérdését a védjegy bejegyzése vagy törlése alkalmával bírálják el.114 c) A bitorlási tényállás harmadik eleme az áruk azonossága vagy hasonlósága. Az áruhasonlóság kérdésében a jogalkalmazói állásfoglalás szempontjai ugyancsak azonosak azzal, mint amikor az áruhasonlóság kérdését a védjegy bejegyzése alkalmával bírálják el. Az Országos Találmányi Hivatal gyakorlata szerint az áruhasonlóság megállapításánál nem ia védjegylajstromban felsorolt áruk, hanem a ténylegesen használt áruk az irányadóak. d) A bitorlási tényállás negyedik eleme a jogellenesség. Kézenfekvő a jogellenesség fennforgása, ha a bitorlónak nincs en-114 Vö.: Iparjogvédelmi Kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 347. old.; Vida—Földi: A védjegyek összetéveszthetősége a jog és pszichológia tükrében. Marketing, 1979. 3. szám, 311. old. 310