Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói

sítsa a termékei értékesítéséhez alapvető jelentőségű üzleti hírnevet, a goodwillt.

A fogyasztók, valamint a vállalatok magatartása így tehát kölcsönhatásban áll egymással. Ennek eredményeként végül is olyan bizalmi tényállás alakul ki, amely a fogyasztó számára lehetővé teszi, hogy a védjegyet meghatározott tulajdonságok, illetve minőség garanciájaként fogja fel. Ugyanakkor viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy az elosztási láncolat másik végén álló fél, a védjegy tulajdonosa7 nem tesz semmiféle ígéretet a védjeggyel ellátott termék minőségére. Ezért mondjuk azt, hogy a védjegy minőségjelző funkciója nem a védjegytulajdonos ígéretére, hanem a fogyasztói tapasztalaton alapuló elvárásra épül.

E vonatkozásban Bognárné helyesen mondja, hogy magától értetődően a védjegy feladata az is, hogy a védjeggyel ellátott áru (szolgáltatás) állandó jellemzőit, minőségét is garantálja a fogyasztó számára. Igaz ugyan, hogy a védjegyoltalom megszerzésénél, fenntartásánál semmiféle jogszabályi követelmény és következmény nincs a védjegyjogosult „minőséget szavatoló’' kötelezettségét illetően; egyszerűen nincs viszont indok, tartós gazdasági érdek a védjegyoltalom vonatkozásában akkor, ha a segítségével azonosított, megkülönböztetett, az előállítót, értékesítőt jelző megjelölés valójában nem ad arra eligazítást, ami a védj egy-jogintézmény célja, a fogyasztók helyes orientálása, a bizalom megszerzése és fenntartása, ösztönzés a későbbi vásárlásra. Ha a védjegyjogosult nem érzi és nem tartja be a védjegy alkalmazása során a megfelelő, kifogástalan minőséggel kapcsolatos — nem védjegyjogi, de erkölcsi és gazdasági — kötelezettségét, öncélúvá és feleslegessé válik a védjegyoltalomba

7 A „védjegy tulajdonosa” kifejezést, a Vt. terminológiájával ellentétben, a továbbiakban azért használom, hogy éles megkülönböztetést tudjak tenni egyfelől a védjegytulajdonos, másfelől az engedélyes (licenciavevő) között. A Vt. által használt „védjegyjogosult” kifejezés ugyanis ezt a különbséget elmossa, ellentétben a más nyelvekben használt kifejezéspárokkal (titulaire-licencié; owner-licensee; Inhaber-Lizenznehmer), ahol ez a veszély nem áll fenn.

25