Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói
és jogellenes magatartások,4 kiegyensúlyozott helyzet következik be, ugyanakkor csökken a védjegy gazdasági jelentősége is. Ez a csökkenés drámai módon jelentkezik a szocialista építés kezdeti időszakában, amikor sokszor a legértékesebb védjegyek megújítását is elmulasztják, s szabadjára engedik az utánzásokat. Később, a konszolidáció időszakában ezek a mulasztások sajnos sokszor már nem pótolhatók. A szocialista társadalomban a védjegyek iránt mutatkozó igény kevésbé intenzív, mint a tőkés társadalomban: még a világpiaci szempontból jelentős állami vállalatoknál is gyakori az „egy vállalat—egy védjegy” gyakorlat, s a magyar iparban szép számmal akadnak ilyen vállalatok. Ennek tulajdonítható az, hogy a szocialista országok vállalatai az 1974. évi statisztika adatai szerint csupán 3%-kal részesedtek a világ védjegyállományából. Persze ez a kevésbé látványos védjegygyakorlat is jár bizonyos előnyökkel: a viszonylag nem nagy számú védjegy társadalmi ismertsége magasabb fokú, mint akár a kapitalista, akár a fejlődő országokban. Ez pedig előnyös mind a termékek felhasználói, mind a fogyasztók, mind a védjegytulajdonos vállalatok számára. Exportorientált ipar esetén azonban ez a gyakorlat esetleges előnyei ellenére sem helyeselhető. A modellként felhasználható és a későbbiekben közlendő esettanulmányok ezért természetesen nem ilyen vállalatok védjegypolitikájárói adnak számot. A védjegy társadalmi-gazdasági jelentősége késői felismerésének következménye a késői kodifikáció: a mai napig is rendkívüli értéket képviselő védjegyeink (GANZ, ELZETT, TUNGSRAM, CHINOIN, RICHTER stb.) államosítását követően két évtized telik el, amíg az 1890. évből való védjegytörvényünket korszerű, új törvény váltja fel. Az a körülmény, hogy Magyarország — a szocialista országok viszonylatában is — az utolsók között korszerűsítette védjegyjogát, ugyanakkor bizonyos előnyökkel is járt: a KGST-országokon belül ma a magyar véd-4 Vida: Védjegyoltalom Franciaországban. MKK—BFMTTK. Budapest, 1981. 37—47. old. 17