Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

V. Kettős védjegyhasználat, gyártásszakosodás, kooperáció

zenfekvő, hogy a harmadik szerződés (1975) megy a legmeszszebbre a kooperáció, a visszavásárlások terén. Érdekes, hogy a védjegyhasználat vonatkozásában mind a három szerződés szó szerint ugyanazt a rendelkezést tartalmazza, sőt mindhárom szerződés ugyanazon a helyen (14. pont). Eszerint:

„A licenciavevő kötelezi magát arra, hogy minden általa gyártott és vevőinek eladott gépen feltünteti a gép sorszámát, valamint elhelyez egy emblémát, amely a »Licence RATIER—FOREST« feliratot viseli. A iicenciavevőnek saját védjegyén kívül el kell helyeznie a gépen a »Forest— Procédés R. Poincenet« feliratot is.”

Ide kívánkozik még a szerződés egy másik mondatának felemlítése is:

„A licenciavevő köteles a licencia tárgyát olyan minőségben gyártani, mint a licenciaadó.” (7. pont.)

Nyilvánvaló, hogy a francia védjegyek használatának engedélyezése és a szerződés minőségi előírásai között szoros összefüggés van.

A francia cég a szerződés szerint rajzdokumentációt és szerelési utasítást adott át, amely megfelelt az ő gyártási kultúrájának. A honosítás igen jelentős munkát igényelt a SZIM Esztergomi Marógépgyárától, s az lényegileg két fázisra bontható:

— a francia rajzdokumentáció átalakítása a magyar szabványoknak, majd a magyar anyagválasztéknak megfelelően, továbbá az import alkatrészek lehetséges kiváltása;

— a gyártástechnológia honosítása, figyelemmel a francia féltől átvett know-how-ra.

A francia partner ehhez aktív segítséget nyújtott:

— lehetővé tette, hogy a vállalat szakemberei (mintegy 15 tervező s hasonló számú művezető) az ő gyárában tanulmányozzák a gyártástechnológiát, valamint a gyártási rendszert (szervezettség, fegyelmezettség stb.), beleértve a gyártás időszükségletét is;

— amikor a honosítás során problémák merültek fel (gyenge

182