Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
IV. A védjegy használata, a használat elmulasztásának következményei
IV. A védjegy használata, a használat elmulasztásának következményei A védjegy tényleges élete nem a lajstromba történő bejegyzéssel, hanem a piacon való megjelenéssel kezdődik, amikor a védjegyet a termékeken vagy szolgáltatások kapcsán, azok megkülönböztetése céljából használni kezdik. Vannak ezért olyan országok — nevezetesen az angol—amerikai jogrendszernek —, amelyekben a védjegyjog keletkezése szempontjából nem a lajstromozás, hanem a használat a döntő. A magyar jog, amely mindig is a lajstromozás elve alapján állt, idáig nem megy és nézetem szerint nem is mehet, már csak a szocialista állami fegyelem követelménye miatt sem. Védjegyjogunk korszerűsítése alkalmával azonban a tulajdonos vállalat által történő védjegyhasználatnak, mint jogfenntartó cselekménynek a magyar jogszabályalkotó is fontos szerepet biztosított: a nem használt védjegy oltalma megszüntethető. A Vt.-nek ezt az intézkedését nevezik — a külföldi terminológiának (obligation of use, obligation d’usage, Benutzungszwang) megfelelően használati kényszernek. A védjegyhasználati kényszer a magyar jogban, s hozzátehetjük a szocialista jogban is, új intézmény, alig több mint tízéves múltra tekinthet vissza, ez pedig nem hosszú idő. Különösen érdekes megvizsgálni ezért, hogy egyrészt a lajstromozási elvnek a használati elvvel való kombinációja milyen eredményre vezetett a magyar jogban, másrészt, hogy ezt a tőkés viszonyok között kipróbált és ott bevált intézményt a mi viszonyaink között hogy sikerült eddig hasznosítani. 130
