Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
III. A vállalat és a védjegy
választott védjegynek és az eredményes reklámozásnak tulajdonítható, hogy a „Salvus” védjegyű gyógyvíz alig néhány év alatt meglepő gyorsasággal terjedt el és vált népszerűvé a hazai fogyasztóközönség körében. A védjegynek és az azzal összekötött reklámozásnak tehát a szocializmus gazdasági viszonyai között igen nagy jelentősége lehet a vállalatok értékesítési terveinek teljesítésével kapcsolatosan. Sajnálatos, hogy mégis sok vállalatunk van, amely a védjegyekben rejlő gazdasági lehetőségeket nem használja ki kellőképpen. A szocialista ipar a legutóbbi években egyre növekvő bőségben állít elő és hoz forgalomba közszükségleti cikkeket. A közszükségleti cikkek fokozódó termelése folytán növekszik az árubőség, aminek következtében a fogyasztóknak a vásárlások alkalmával általában lehetőségük nyílik arra, hogy a különböző vállalatok azonos szükségletek kielégítésére gyártott cikkei közül válogassanak, és használhatóságuk, minőségük szerint rangsorolják ezeket a cikkeket. E rangsorolásnak és kiválasztásnak azonban egyik feltétele, hogy a fogyasztók meg tudják különböztetni egymástól az egyes vállalatok termékeit. Ilyen megkülönböztetésre elsősorban a védjegyek alkalmasak. Szükséges tehát, hogy az előállító vállalatok védjegyei a fogyasztók körében általánosam ismertté váljanak, mert így a vásárlók akaratlanul vagy tudatosan figyelemmel lesznek ezekre a védjegyekre. A védjegyek használata pozitív eredményekkel jár azokra a vállalatokra nézve, amelyek a minőség javítása és az árak csökkentése érdekében folyó szocialista versenyben jó eredményeket érnek el. A fogyasztók e vállalatok áruit a védjegy révén megismerik, megkedvelik. E vállalatok termékei keresettek lesznek, nagyobb mennyiségben, jobb minőségben és rendszerint kisebb termelési költséggel gyárthatók. (Félreértések elkerülése végett meg kell említeni, hogy a védjegyek csak egyes áruk forgalmának 45
