Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

III. A vállalat és a védjegy

Kétségtelen, hogy a védjegyeknek legnagyobb jelentőségük a tömegfogyasztási cikkeknél van. De a technika fejlődése és a nemzetközi kereskedelem kibontakozása következtében ma már hajóknak, diéselmozdonyoknak, repülőgépeknek, tehát olyan gyártmányoknak is vannak védjegyeik, amelyeket magánszemélyek általában nem szoktak vásárolni.

A differenciálást azonban tovább kell folytatnunk. Szólnunk kell arról, bogy a tömegfogyasztási cikkek különböző kategóriái között a védjegyek különféle jelentőségre tehetnek szert. Például a porcelánárukat jóformán lehetetlen védjegy nélkül forgalomba hozni, mert a fogyasztók még a közepes minőségű porcelánáruk vásárlásánál is figyelemmel vannak a védjegyre. A porcelán és kőedénytárgyak vásárlói jól tudják, hogy a „Herendi”, „Zsolnay” „Gránit” stb. védjegyek milyen minőségű árut jelentenek. Más a helyzet a porcelánnal rokon üvegáruknál, ahol a fogyasztók rendszerint csak a „Jenái” védjegyet ismerik, mint egy bizonyos minőségi tulajdonsággal (tűzállóság) rendelkező áru védjegyét. Poharak, üvegedények és más üvegtárgyak vásárlása alkalmával azonban a fogyasztók általában nem törődnek azzal, hogy védjegyes vagy védjegy nélküli árut vásárolnak-e. Megint más a helyzet az illatszerek, mosószerek, konzervek, száraztészták stb. esetében, ahol a fogyasztók általában figyelemmel vannak a védjegyekre. Még ennél is nagyobb jelentősége van a védjegyeknek rádiók, fényképezőgépek, luxuscikkek vásárlásakor. Újra csak különbözik a helyzet nálunk a textilméteráruk nagy részénél, ahol az előállító vállalat védjegye iránti érdeklődés már lényegesen ritkább, noha a vevők szemre, a szövet egyszerű tapintásával nyilván nem képesek a minőségről tájékozódni. A rövidáruk vevői legtöbbször szintén nem tudják, hogy hány lánc- és vetülékfonalnak kell valamely szövetben lennie, milyennek kell lennie a

43

/