Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
XI. Reklám és védjegy
boltokban a szardíniás dobozoktól roskadozó polcokat átlós irányban kartonszalagokkal kötötték össze, amely szalagokon a „Consul”, „Adria”, „Les rocbes noires” védjegyeket tüntették fel, valamint azt, bogy a szardínia milyen országból származik. Ezek az ugyancsak házilag készített felírások a különféle védjegyű szardíniák reklámozását célozták, és azt mutatják, hogy árubőség esetén a védjegy az áru kiválasztásának nélkülözhetetlen eszköze. A védjegynek a portálon, a kirakatban, a bolt belsejében történő reklámozása azonban nem a legtipikusabb reklámozási mód. A védjegy üzletszerző hatását a hétköznapok gyakorlatában elsősorban az áruszemléltetéssel éri el, amikor a kirakatban és a boltokban elhelyezett árukon szereplő védjegyek beszélnek a vevőhöz. Ez a helyzeí elsősorban az élelmiszer-, édesség-, illatszer-, háztartási boltokban. Mindenekelőtt ezekben a boltokban, de a többi üzletben is rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a kirakatban és a boltban közszemlére kitett áruk egyben a védjegy reklámozását is szolgálják. A vásárlási elhatározások kialakulása során ugyanis a tapasztalat szerint a közvetlenül a vásárlás lebonyolítása előtt nyert impresszió a legerősebb, leghatásosabb. Ezért a népgazdaság szempontjából, ha egy bizonyos cikk forgalmának növelése kívánatos, egyáltalán nem közömbös, hogy a boltok elhelyezik-e és hogyan helyezik el a szóban forgó cikket a kirakatban és a boltok belső polcain. Az árunak a kirakatban és a bolti polcokon történő elhelyezése alkalmával előnyös, ha az úgy történik, hogy a fogyasztók számára az áru jellege és védjegye felismerhető, vagy ha ez nem lehetséges (pl. porcelánáruk esetén), akkor kiírják, hogy milyen védjegyű (pl. Meisseni, Herendi stb.) porcelánt helyeztek el a kirakatban. A kapitalista országokban a gyárak és a nagykereskedelmi vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a tőlük vásárló boltok az ő árujukat tegyék a kirakatokba, a 238
