Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
XI. Reklám és védjegy
pozíció állandósításában és megerősítésében milyen döntő szerepet játszhat. Eljutottunk tehát addig a megállapításig, hogy a reklám a védjegyek értékét növelő tényező lehet. Jól tudják ezt a kapitalista világban, s ezért igen nagy összegeket költenek a jó védjegyek reklámozására. Milyen álláspontot kell a szocialista tervgazdálkodás viszonyai között ebben a kérdésben kialakítanunk? E kérdés eldöntésénél elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek védjegyei állami szocialista tulajdonban, társadalmi tulajdonban vannak. Márpedig az állami vállalatok és szövetkezetek elsőrendű feladata az állami szocialista vagyon, a társadalmi vagyon gyarapítása. A termelő vállalatok ezt a célkitűzést elsődlegesen árutermeléssel, új, értékesebb, keresettebb áruk (új gyártmányok) előállításával, a kereskedelmi vállalatok pedig azok forgalombahozatalával valósítják meg. Az állami vagyont képező védjegyek értékének fokozása szintén az állami, társadalmi vagyon gyarapítását eredményezi, még akkor is, ha forintban nem is lehet pontosan meghatározni, hogy egy védjegy értékének növekedése milyen eszmei szaporulatot eredményezett a vállalat vagyonában. E megállapítások alapján bátran mondhatjuk, hogy a védjegyek értéknövelését szolgáló tervszerű és szakszerű reklámozás ugyanolyan kötelesség, mint a társadalmi vagyon bármilyen más formában való gyarapítása. A reklámozás természetesen bizonyos költségekkel jár. A társadalmi vagyon gyarapításának egyéb módjai azonban ugyancsak költségekkel járnak: hiszen a termelési költségek, az értékesítési költségek hasonlóképp szükségszerű velejárói az ilyen tárgyú gazdasági tevékenységeknek. De mint ahogyan a termelési és az értékesítési költségek megtérülnek, ugyanúgy megtérülnek a helyes és szakszerű 234
