Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IX. A védjegy használata
A hatásos védjegyekről szóló fejtegetéseink (VII. fej. 3. pont) során azonban rámutattunk arra, hogy egy új védjegy kiválasztása alkalmával nem elegendő pusztán a törvényes rendelkezések megtartása. A jogi normák csak a minimumot írják elő, a gazdasági élet ennél sokkal többet kíván meg a védjegytől, sokkal nagyobb követelményeket támaszt vele szemben. Ugyanezt kell szem előtt tartani a védjegy használatával kapcsolatban is. Hasonlattal élve: a munkáltató nemcsak azt kívánja meg dolgozójától, hogy megtartsa a munkafegyelmet, hanem ennél lényegesen többet: azt is, hogy hasznos munkát végezzen számára. Az ipar és a kereskedelem a védjeggyel szemben szintén nemcsak azt a követelményt támasztja, hogy ne okozzon bajt (ne sértse mások jogait, s emiatt viták, perek ne legyenek), hanem azt is, hogy az összes funkcióját kifejtve a vállalat számára hasznos munkát végezzen. Mi ez a hasznos munka? Származást jelző funkciójánál fogva a védjegy az áru eredetéről, előállítójáról, forgalombabozójáról tájékoztatja, a fogyasztókat, minőségi garancia funkciójánál fogva bizonyos áruminőséget szavatol, üzletszerző funkciójánál fogva pedig a védjegyes áru megvásárlására készteti a fogyasztókat. Ahhoz, hogy a védjegy mindezeket a funkciókat betölthesse, a védjegy felhasználása alkalmával körültekintéssel kell eljárni. Legfontosabb e tekintetben annak a szabálynak megtartása, hogy a védjegyet csak azonos minőségben gyártott árukra szabad használni. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy meghatározott védjeggyel ellátott terméknek mindig csak egy és ugyanazon minőségben szabad forgalomba kerülnie. Ha a minőség állandósága nincs biztosítva, mert mondjuk egy sorozat rosszabban sikerült, helyesebb, ha az áru védjegy nélkül, vagy nem a fogyasztók által megszokott 198
