Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VIII. Új védjegyek kialakításának technikája
védjegy (esetleg több is) már van a világpiacon. (A szakemberek becslése szerint az egész világon már belajstromozott védjegyek száma körülbelül kétmillió léket.) E régebbi védjegy viszont az újonnan kitalált védjegy bevezetésének útjában áll. Az ilyen, egyébként igen gyakran előforduló esetek megoldására általános érvényű szabály nem adható. Legfeljebb csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy ugyancsak a Danubia Szabadalmi Iroda útján meg lehet kísérelni a külföldi védjegy tulajdonosával való megegyezést, ami egyes esetekben sikerülni fog, más esetekben azonban nem. Amenynyiben az egyezkedés nem sikerül, úgy a vállalatnak új védjegyet kell kitalálnia, és az eljárást mindaddig kell folytatnia, amíg olyan védjegyet nem tud kitalálni, amely vagy nem ütközik egyetlen azonos árura használt védjegybe sem, vagy amíg az azonos vagy hasonló külföldi védjegy tulajdonosával egyezséget nem köt. Csak ezek után, ha a védjegy életképessége jogi szempontból bebizonyosodott, kerülhet sor a védjegy lajstromozására. Ábrás és kombinált védjegyeknél a védjegy lajstromozását azonban még egy másik folyamatnak kell megelőznie: a védjegyet végleges formájában szakszerűen, főként ízlésesen meg kell rajzoltatni. Az ábrás és kombinált védjegyek (ideértve az emblémákat is) lélektani és egyben gazdasági sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy esztétikailag hatásosak, ízlésesek, szépek legyenek. A védjeggyel szemben támasztott ezt az alapvető követelményt csak a szakember, a grafikus fogja tudni megfelelően kielégíteni. A grafikus általában 5—6 tervezetet készít, amelyből azután a vállalat vezetőségének kell kiválasztania a számára legmegfelelőbbet. Amikor ábrás és kombinált védjegyek bevezetésénél grafikus bekapcsolását nyomatékosan ajánljuk, akkor azt is 12' 23 179
