Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
kezeti hatás érvényesülését a védjegy motívumainak ismétlése, valamint a védjegy használata, illetőleg reklámozása. a) Megjegyezhetőség A megjegyezhetőség egyik legfontosabb tényezője, hogy a védjegy terjedelme egyensúlyban álljon a figyelem teherbíró képességével (lásd a felismerhetőséggel kapcsolatos fejtegetéseket: rövidség, egyszerűség). Ha a védjegy terjedelménél vagy bonyolultságánál fogva nincs tekintettel a figyelem teherbíró képességére, aligha fog emlékezeti hatást elérni, azt nemigen fogják megjegyezni. A német Lysinski a figyelem teherbíróképességével kapcsolatosan folytatott vizsgálata során 30 kigondolt szóvédjegyből álló sorozatot mutatott be kísérleti személyeinek. A szóvédjegyek egymástól egyrészt szótagszámban (1—3 szótag), másrészt nyelvi sajátosságaik tekintetében különböztek. Egy részük tiszta fantáziaszó volt (például Mix autó), más részük olyan nyelvtanilag helyes (értelmes) szó volt, amely ismét vagy összefüggést mutatott az áruval (például Lichtmeerlampe), vagy annak híján volt (például Anker haj víz). A visszakérdezés során beigazolódott, hogy a figyelmet jobban terhelő hosszabb védjegyekből a kísérleti személyek kevesebbet jegyeztek meg, mint a figyelmet kevésbé terhelő rövid védjegyekből. A különböző szótagszámú védjegyek emlékezeti visszakérdezése a következő eredményeket adta: az egy szótagból álló védjegyekre a kísérleti személyek 61,7%-a emlékezett, a két szótagból állókra 47,8%, a három szótagból állókra már csak 43,7%. A szóvédjegyek természetesen mind kitaláltak voltak. Ugyanebből a vizsgálatból az is kiderült, hogy az elnevezések értelmessége jelentős mértékben elősegíti a megjegyezhetőséget. A 30 kigondolt szóvédjegy egy része ugyanis fantáziaszó, más része nyelvtanilag helyes (értelmes) szó 138
