Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

melynek írásmódja autogrammszerű, alig betűzhető ki, s ezért nem felel meg az érthetőség követelményének. Az érthetőség tehát elsősorban az írásmóddal függ össze.

Az előző oldalon közölt (94—96. ábra) cirill és arab betűkkel írott védjegyek azt szemléltetik, hogy a latin betűket ismerő vásárlók a másfajta írásmóddal írott védjegyek előtt értetlenül állnak, ezért a védjegyet felismerni sem képesek.

Az előbbi példák arra is rávilágítanak, hogy a külkereskedelemnek, amikor áruit olyan nyelvterületeken kívánja elhelyezni, amelyeken a latin betűket nem ismerik, a szóvédjegyeket a piac szerinti országban szokásos írásmóddal kell megjelenítenie, vagy pedig teljesen új, az illető nyelvnek megfelelő szóvédjegyeket kell képeznie.

A kínai ipar, számolva az érthetőség lélektani követelményével, védjegyeit szinte valamennyi exportcikken kínai és angol nyelvű felirattal szerepelteti. Sőt minthogy a kínai védjegyek igen jelentős része kombinált védjegy (ami az írni-olvasni nem tudó kínai fogyasztók irányában is roppant előny), a védjegy mondanivalója ennek folytán háromféleképpen is érthetővé válik. Háztartási boltjaink hozzák forgalomba a kínai Chen-Hua festékgyár által előállított szintetikus zománcot. A gyár védjegye egy szárnyas tigris ábrája, valamint kínai és angol nyelvű „Winged Tiger” szavak (magyarul: szárnyas tigris). Annak ellenére tehát, hogy a magyar fogyasztók túlnyomó része nem ismeri sem a kínai, sem az angol nyelvet, a Magyarországon forgalomba hozott kínai zománc védjegye mégis érthető, és az ábra segítségével a védjegy a magyar fogyasztók számára is felismerhető.

Hasonló a helyzet a szovjet iparcikkek exportjánál is. így például a lovas zsoké ábrás „Sport” gyufavédjegy (59. ábra) latinbetűs (és nem cirillbetűs) felirattal kerül külkereskedelmi forgalomba, ami a szovjet védjegy érthetőségét és felismerhetőségét jelentősen fokozza.

136