Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
is fontos szerepük van. A mássalhangzók közül a lágy mássalhangzók, különösen pedig a zöngések, sokkal szebben hangzanak, mint a kemények. Például ilyenek: „Leila” (csokoládé), „Sazani” (szardínia, albán), „Rheinmetall” (írógép, NDK) „Holiday” (magyarul: szabadnap, rózsákra, francia). Ezeknél a védjegyeknél a magánhangzók nagyrésze e-i betű, a mássalhangzók pedig lágy és legtöbbször zöngés mássalhangzók, miért is e szavak csengése különösen kellemes. Természetesen a kemény mássalhangzókkal képzett szóvédjegyek között is vannak jóbangzásúak, ilyen például a „Karil” (gyógyszer), „Caola” (krém), „Rakéta” (gépselyem) stb. Nehéz volna itt irányelvet felállítani, fülünk azonban mégis talán inkább a lágy mássalhangzók előnyben részesítését javallja. Az ábrás védjeggyel szemben támasztott lélektani követelmények közül a kellemes esztétikai hatás a legfontosabb. A kedvező esztétikai hatás ugyanis a fogyasztókban kellemes képzeteket kelt, ezeket a kellemes képzeteket pedig a fogyasztók képzettársítás [(asszociáció) révén a védjeggyel ellátott áruval hozzák kapcsolatba. Az ábrás és kombinált védjegynek tetszetősnek, ízlésesnek és harmonikusnak kell lennie. Nehéz volna az ábrás védjegyek konstruálásával kapcsolatosan különleges esztétikai szempontokat megjelölni. Csak olyan általános érvényű törvényekre hivatkozhatunk, mint a formák kiegyensúlyozottsága, a kompozíció egysége, az ismétlések ritmusa, amelyeknek gyökerei általános emberi, sőt talán biológiai jelenségekre nyúlnak vissza. A 90—93. ábrák szolgáljanak példaként. c) Érthetőség A szó és ábrás védjegyeknél egyaránt jelentkező felismerhetőségi követelmény a védjegyek érthetősége. A nemzetközi kereskedelem mai fejlettségi foka mellett, amikor a védjegyes áruk a világ legtávolabbi pontjaira is 134
