Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

a legegyszerűbb ábrázolási eszközökkel kifejezett gondolatok közül kerültek ki a legsikeresebb védjegyek. A Lakk és Festékipari Vállalat „Búzavirág” elnevezésű, két kis búzavirágot ábrázoló védjegye (86. ábra) egyike legegyszerűbb és legjobb védjegyeinknek. A berndorfi Krupp evőeszközökre használt védjegye (87. ábra) világhírű, pedig a védjegy rajza olyan egyszerű, hogy ilyen ábrát akár egy általános iskolába járó gyermek is elkészíthet. A nyugatnémet Dohse cég könyvet cipelő figurája (88. ábra) a legegyszerűbb ábrázolási eszközökkel fejezi ki, hogy a védjegyet írószerekre, papírárukra használják. Végül a holland Varossieau festékekre használt védjegye (89. ábra), amely derékszögű háromszögek kombinációjából képzett egészen modern stilizált madárábrát alkot, hihetetlen egyszerű és mégis könnyen és jól felismerhető grafikai eszközökkel készült.

b) Jóhangzás, esztétikai hatás

A vásárlók vásárlásaik alkalmával az árut igen gyakran csak a szóvédjegy megjelölésével kérik; az áru nevét ilyen esetekben elhagyják: kérek egy „Tibit” (csokoládé), „Hypót” (tisztítószer), „Torpedót” (gépselyem) stb.

A vásárlók körében kialakult e szokásra tekintettel rendkívül fontos, hogy a szóvédjegyek jóhangzásúak legyenek. A jóhangzás szempontjából különösen kedvezőek azok a szavak, amelyek e, i magánhangzókat foglalnak magukban, vagy pedig, amelyekben ezek a magánhangzók ismétlődnek. Például „Elzett” (e-e), „Ferke” (e-e), „Zi-Zi” (i-i) szavaknak különösen Szép csengésük van. De jól hangzik a „Teddy” (e-i), „Weltmeister” (e-ei-e) is. Ezzel szemben az „Istopirin” (i-o-i-i) a szó elején levő o hang és a mássalhangzótorlódás miatt kissé nehézkesen indul, de azután kellemesen fejeződik be.

Egy szó jóhangzása azonban nem csupán a magánhangzók megválogatásán múlik, abban a mássalhangzóknak

132