Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VI. Védjegyanalitika
Ilyen például a világhírű „4711” illatszervédjegy. Ezek a védjegyek csak a hosszú időn keresztül történő reklámozás, valamint a védjeggyel forgalomba hozott áruk jó minősége folytán váltak világhírűvé. Az ilyen és a hozzájuk hasonló, eredetileg gyenge védjegyek világhírének megszerzéséért azonban e védjegyek tulajdonosainak drága tandíjat kellett fizetniük, ami az új védjegyek konstruktőreit arra inti, hogy mellőzzék az ilyen költséges kísérleteket. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért mellőzzük a Reif-féle analitikai módszer kettős értékelésének alkalmazását (bevezetéskori érték, forgalom alapján szerzett érték), és egy középértékkel szolgálunk. Ennek oka egyrészt az, hogy egy ismert védjegyről ma már elég nehéz volna megállapítani, hogy mi volna az értéke, ha nem ismernék. Másrészt új védjegyek konstruálása alkalmával a vállalatok amúgy is csak egy értékkel dolgozhatnak: a bevezetéskori értékkel. A bevezetés előtt ugyanis a forgalom alapján szerzett értékről nem lehet szó. A mellékelt táblázatok néhány ismert védjegy analízisét tartalmazzák. E táblázatokat azzal a megjegyzéssel tesszük közzé, hogy az egyes védjegyeknek a táblázatban történt értékelése csupán egyéni véleményünket fejezi ki. Ez a táblázat nem valamiféle hivatalos értékelés. Egyikmásik védjegy értékelése tekintetében például a jelen könyv kéziratának lektorálását végző kitűnő szakemberek egészen más (jobb vagy rosszabb) véleményen voltak. Végezetül meg kell még emlékeznünk arról is, hogy a védjegyek analízisét nem kell feltétlenül csak az új védjegyek konstruálásának esetére korlátozni. Az állami vállalatok gazdálkodásuk eredményeiről év végén mérleget készítenek. Ha esetleg nem is minden évben, de időnként feltétlenül szükséges volna, hogy a vállalatok azt is felülvizsgálják, hogy védjegyeik értéke mennyiben növekedett vagy csökkent. Egy védjegy értékének ugyanis helyes hasz122
