Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
IV. Megadott szabadalmakkal kapcsolatos eljárások az OTH és a bíróságok előtt
A megsemmisítési eljárás szabályainak ismertetését megelőzően emlékezzünk meg röviden a szabadalom megsemmisítését és korlátozását lehetővé tevő anyagi jogi szabályokról. Ezeket az Szt. 32. § tartalmazza. E szerint a szabadalmat keletkezésére viszszaható hatállyal meg kell semmisíteni, ha a) a szabadalom tárgya az elsőbbségi időpontban nem volt új, haladást jelentő, műszaki jellegű vagy gyakorlatban alkalmazható; b) a szabadalom tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy a — növény- és állatfajtákat kivéve — emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék; c) a szabadalom hasznosítása jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik; d) a szabadalom tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik; e) a szabadalmi leírás nem felel meg a törvényes előfeltételeknek, vagyis nem teszi lehetővé, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa, az igénypontok nem határozzák meg az oltalom terjedelmét. Az Szt. 32. § (2) bekezdése szerint ha a megsemmisítés feltételei csak részben állnak fenn, a szabadalmat megfelelően korlátozni kell. A törvény indokolása szerint a megsemmisítési eljárás a szabadalmi előfeltételek hiányára alapítható. A szabadalom megsemmisítésére csak a szabadalom jogerős megadása után kerülhet sor. Vizsgáljuk meg ezek után, hogy mit jelent a szabadalom megsemmisítése, illetve korlátozása joghatásaiban! A mindenkivel szemben érvényesülő legfontosabb joghatás abban áll, hogy' ha a szabadalmat megsemmisítik, akkor az úgy tekintendő, mintha meg sem adták volna, tehát mintha soha nem is állott volna fenn. A megsemmisítési eljárás tehát a szabadalom engedélyezése előtti állapotot állítja vissza, visszamenő hatállyal. A megsemmisített szabadalom leírásában, igénypontjaiban rögzített megoldás közkinccsé válik, az bárki által szabadon használható. Ezenfelül pedig mindazok, akik a szabadalom engedélyezése és megsemmisítése közötti időben bitorolták a szabadalmat, utóbb a szabadalom megsemmisítésének eredményeképpen mentesülnek a szabadalombitorlás következményei alól is. E személyeket tehát úgy kell tekinteni, mintha jogszerűen jártak volna el, hiszen a szabadalom tulajdonképpen már eredetileg is érvénytelen volt, csupán annak érvénytelensége nyert utólag hatósági megállapítást. A szabadalom megsemmisítésének további fontos joghatásáról az Sztn. intézkedik. Az Szt. (új) 32/A. §-a szerint ugyanis ha a végleges szabadalmi oltalom visszaható hatállyal szűnik meg, a szabadalmas és a feltaláló által jóhiszeműen felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznos eredménye nem fedezett. Ez a rendelkezés lényegében megfelel az Szt. 19. § (2) bekezdésében foglalt, az Sztn. által hatályon kívül helyezett korábbi szabályának, azonban nemcsak vüágosabb szövegezésű, de elhelyezése jogszabályszerkesztési szempontból is célszerűbbnek látszik e hely ütt, mivel valójában a megsemmisítés egyik fontos joghatása felől rendelkezik. 73
