Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

III. Szabadalmazási eljárás

2. A bejelentési kérelem

A bejelentési kérelemre vonatkozó általános szabályokat a III—OTH—1983. sz. hirdetmény 1. pontjának (2) és (3) bekezdése a következőképpen fogalmazza meg.

A bejelentési kérelmet, a találmány leírását az igénypontokkal, a rajzokat és a kivonatot külön lapon kell kezdeni és külön folyamatos sorszámmal kell ellátni : az azokban foglaltaknak egymással összhangban kell állniuk.

A bejelentés egészében az azonos fogalmakra azonos megnevezést kell használni. A műszaki fogalmakra magyar megnevezéseket, ilyenek hiányában a nemzetközi gyakorlatban elfogadott megnevezéseket kell alkalmazni.

A bejelentési kérelemre vonatkozó részletes alaki szabályokat (kellékek) a III— OTH—1983. sz. hirdetmény 2. pontja a következőképpen írja elő:

A bejelentési kérelmet egy példányban kell benyújtani és annak tartalmaznia kell:

a) a bejelentő nevét, foglalkozását és lakcímét; jogi személy esetén a megnevezését (cégnevét) és címét; több bejelentő esetén az igényjogosultság arányát:

b) a találmány címét (tárgyának rövid és szabatos megjelölését);

c) nyilatkozatot arról, hogy a bejelentő a találmány feltalálója vág)' annak jogutódja, illetőleg hogy a találmány szolgálati jellegű;

d) a feltaláló nevét, foglalkozását és lakcímét; több feltaláló esetén a szerzőség arányát;

e) képviselet esetén a képviselő nevét és címét;

f) uniós vagy kiállítási elsőbbség igénylése esetén az erre irányuló nyilatkozatot; uniós elsőbbség esetén a külföldi bejelentés napját, országát és számát: kiállítási elsőbbség esetén a kiállítás megnevezését és az igényelt elsőbbségi napot;

g) a szabadalom megadására irányuló kérelmet;

h) ha a bejelentő teljes vizsgálatot kíván, az erre irányuló kérelmet;

i) a bejelentési kérelem mellékleteinek felsorolását;

j) a bejelentő vagy a képviselő aláírását.

Külföldön lakó bejelentőnek minden körülmények között belföldi lakóhellyel rendelkező képviselőről kell gondoskodnia [Szt. 36. § (1) bek.], akit hitelesített meghatalmazással kell ellátnia, kivéve akkor, ha a képviselő ügyvéd vagy hatóságilag jogosított szabadalmi ügyvivő. Ez utóbbi esetben a meghatalmazás hitelesítésére nincs szükség, elég, ha a kiállító azt saját kezűleg aláírta.

A magyar állami vállalatok és intézmények képviselője belföldi vonatkozásban a Danubia Szabadalmi Iroda, vagy megbízott ügyvédi munkaközösség. Állami vállalat vagy intézmény nem köteles meghatalmazást kiállítani, elegendő, ha megbízólevelet ír említett képviselőjének. Az állami vállalatok azonban saját alkalmazottal is kép\ iseltethetik magukat, célszerűen iparjogvédelmi ügyekben jártas személlyel.

Magánszemélyek nem kötelesek képviselőt megbízni. Amennyiben azonban az eljárás folyamán megállapítást nyert, hogy a bejelentő nem képes találmánya tárgyát megfelelő alakban és megfelelő módon ismertetni, akkor az OTH a bejelentőt szabadalmi ügyvivő vagy ügyvéd megbízására utasíthatja.

42