Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
A szabadalommal az állam meghatározott időre (20 évre) termelői és forgalmazási kizárólagos jogot ad — egyéb jogszabályok keretei között — a szabadalom jogosultjának a találmány tárgyára. Ha a szabadalom jogosultja rendelkezik a találmány megvalósításához szükséges anyagi-technikai és jogi feltételekkel (állami vállalat, szövetkezet, kisiparos stb.), a találmányt saját maga megvalósíthatja és a szabadalomból folyó előnyöket a piacon realizálhatja. Azok a szabadalmi jogosultak (külföldi cégek, belföldi kutatóintézetek, magánfeltalálók stb.), akik nem rendelkeznek az említett feltételekkel, a szabadalomból folyó előnyökhöz úgy juthatnak, ha szerződést kötnek állami vállalattal, szövetkezettel stb. a találmány megvalósítására, illetve ha átruházzák szabadalmukat. A technika rohamos fejlődése azt követeli meg a szabadalom jogosultjától, hogy időlegesen fennálló előnyös helyzetét igyekezzen a lehető leggyorsabban kihasználni, a versenytársakat pedig új és jobb eljárások kidolgozására ösztönzi. Minthogy a szabadalmi kizárólagos jog megadásával egyidejűleg az állam a találmányt nyilvánosságra hozza, ezzel meggátolja a társadalmi erőforrások pazarlásával járó párhuzamos kutatásokat. A nyilvánosságra hozott találmány az oltalmi idő letelte után közkinccsé válik, vagyis/oárki hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége keretében.” A magunk részéről a törvény indokolásából vett ehhez az idézethez azt fűzhetjük méghozzá, hogy a törvény által biztosított kizárólagossági jog — amely az áruviszonyokat és az árutermelők versenyét elsődlegesen szem előtt tartó jogi konstrukció — a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében különösen alkalmasnak látszik arra, hogy — a feltalálókat találmányok létrehozására ösztönözze, — a kutató és a termelő kollektívákat (vállalatok, intézetek) találmányok megvalósítására késztesse, — a gazdasági egységek között a verseny kibontakozását elősegítse. A találmányi gondolat olyan különleges áru, amelynek értékét csak a találmány tárgyának értékén keresztül lehet meghatározni. Találmányi gondolatok létrehozására az állam azzal ösztönzi az egyént és a kollektívát (vállalat, intézet), hogy meghatározott időre kizárólagos árutermelői, illetve áruforgalmi jogot adományoz számára a szabadalmazott találmány tárgyára (ha nevezett az iparűzés jogával és anyagi-technikai feltételeivel rendelkezik), illetve biztosítja, hogy a szabadalmazott találmányt ellenszolgáltatás nélkül senki se hasznosíthassa (ha az említett feltételekkel nem rendelkezik). A szabadalomtulajdonos „jutalma”, anyagi elismerése ilyen körülmények között tehát végső soron a szabadalmazott találmány tárgyának, a találmányi gondolat anyagi hordozójának piaci árában jut kifejezésre, mértékét a piac értékítélete határozza meg. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere teret ad az állami vállalatok gazdasági versenyének is. A szabadalom által biztosított kizárólagossági jog, számos esetben előnyös a versenyző vállalatok körében, de nem szabad, hogy olyan hátrányokat idéz24
