Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
Előszó
A könyv alapvetően három fő témakört ölel fel: — a szabadalmazható találmányokkal kapcsolatos kérdéseket, — a know-how, az engineering jogvédelméről szólóakat, — a találmányok, valamint a know-how hasznosításának kérdéseit. E három különböző terület sem a jogszabályalkotás, sem a jogalkalmazás szempontjából nem homogén. A szabadalmi oltalom megszerzésével kapcsolatos joganyagot egyes szerzők a találmányi jog „statikus” részének szokták nevezni, a hasznosítással, felhasználással kapcsolatos jogviszonyokat pedig annak „dinamikus” részeként emlegetik. A know-how, az engineering jogi természetével, jogvédelmével kapcsolatos kérdések tárgyalása komoly gondot jelent. E témában világviszonylatban is sok kérdés nyitott. Az ide vonatkozó magyar törvényi szabályozás — mivel maga is úttörő jellegű — ugyancsak tükrözi a kísérletezés nyomát. Hasonló a helyzet a témának a jelen könyvben történt feldolgozása alkalmával is, s a szerzők tudatában vannak vállalkozásuk kockázatának. E téma feldolgozására mégis elkötelezettnek érzik magukat, mivel annak idején maguk is minden eszközzel bátorították a jogszabályalkotót, a know-how-ra vonatkozó, világviszonylatban egyedülálló hazai szabályozás megvalósítására. A hagyományos szabadalomjogi fejezetek: a szabadalmi jog fejlődése (E), a szabadalmazás és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok (II.), a szabadalmazási eljárás (III.), a megadott szabadalmakkal kapcsolatos eljárások az OTH és a bíróságok előtt (IV.) közel száz esztendő jogszabályalkotásának és joggyakorlatának tapasztalatain épülnek. De közvetett módon tükrözik e fejezetek a külföldi tapasztalatokat is. Hiszen a külgazdasági kapcsolatok szoros összefüggéseire, az iparnak arra a törekvésére tekintettel, hogy ugyanarra a találmányra lehetőleg minél több országban lehessen azonos vagy hasonló feltételek mellett szabadalmat kapni, a magyar jogszabályalkotó sem vonhatta ki magát a szabadalmi jog nemzetközi fejlődésének tendenciái alól. Sőt a különböző nemzetközi szerződésekhez való csatlakozással (VI. fejezet) e tendenciákat intézményesen is „beáramoltatta”. A szabadalmas jogállásáról szóló (V.) fejezet átmenetet képez a felhasználási jogviszonyokról szóló részhez. E téma sajátos, szocialista jellegét többek között a találmányok nagy többségét képező szolgálati találmányokról szóló rendelkezések ismertetése adja. A találmánytól eltérő szellemi alkotás a know-how (VII. fejezet), az engineering, valamint a találmányok és know-how adaptációját elősegítő műszaki segítségnyújtás (VIII. fejezet), amelyek az innovációs tevékenység fontos mozzanatai. A mű számos példával világítja meg a más jellegű, sok esetben azonban ugyanolyan értékes, néha még szabadalmazható találmányoknál is értékesebb innovációs eredmények jellegét, jogvédelmének lehetőségeit. E fejezetek jelen formájukban először válnak a hazai olvasóközönség szélesebb körei számára hozzáférhetővé. A felhasználás jogviszonyai tárgyalása alkalmával a feldolgozás kettős aspektusból történt: a társadalmi felhasználás aspektusait a belföldi (IX. fejezet), valamint a külföldi hasznosítási szerződések (X. fejezet) tükrözik, s ez az eszközrendszer valójában 14
