Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 5. §. Több szerző — egy mű Szerzőtársak | 7. Törvényünk szerzőtársi viszonynak nevezi azt a közös alkotótevékenységet, amelynek eredményeképpen egységes, oszthatatlan mű áll elő. Az ilyen közös műben esetleg meghatározhatóak azok az adalékok, amelyeket az egyik vagy a másik szerző nyújtott, az eredmény azonban nem több önálló rész együttese, hanem az adalékok az alkotó folyamat eredményeképpen elvesztik önállóságukat. Az ilyenféle közös alkotásra számos példát ismerünk llf és Petrov közös regényeitől a filmművekig, ahol a kollektívában folyó alkotás a jellemző. Ha a törvénynek a szerzőtársakról szóló szabályát egybevetjük a (2) bekezdésnek a társszerzőkre vonatkozó rendelkezésével (a közös mű részei a mű sérelme nélkül elválaszthatók), ebből következtethetünk arra, hogy mit ért a törvény a mű szétválaszthatatlansága alatt. Szerzőtársak esetén egységes a mű, egységes az azzal kapcsolatban keletkező szerzői jog is. Ennek gyakorlati következménye, hogy a művel a szerzőtársak csak együttesen rendelkezhetnek. Ha együttes álláspontra nem sikerül jutnunk (pl. az egyik szerzőtárs hozzájárul a közös mű megfilmesítéséhez, a másik nem), nincs hozzájárulás, és a közös mű nem használható fel. Ez a következtetés nemcsak a törvény által használt „együttesen” kifejezésből vezethető le, hanem abból is, hogy a szerzői jog megsértése elleni fellépéshez a törvény nem kívánja meg az együttességet, tehát a közös jog átruházásához mindkettőjük hozzájárulása szükséges, — megvédésére bármelyikük önállóan is felléphet. Ha viszont a szerzőtársak hozzájárulásukat megadták, a bírói gyakorlat szerint a felhasználó nyilatkozatait elégséges, ha egyikükhöz juttatja el, ez a többi szerzőtárssal szemben is hatályos. Ezt az álláspontot a bíróság abból vezette le, hogy a szerzőtársak által vállalt szolgáltatás egységes, nem osztható, s így szolgáltatásukra (forgatókönyv megírása) a Ptk 334. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezettek egyetemlegessége érvényesül. Márpedig egyetemleges kötelezettség esetén bármelyik kötelezetthez intézett jognyilatkozat az egész jogviszonyra hatályos. (Legf. Bír. IV. 20 853/1904.) A szerzőtársak közötti részesedés mértéke attól függ, mennyiben járultak hozzá a közös műhöz. E mértéknek ugyancsak komoly gyakorlati jelentősége lehet, hiszen ez határozza meg a szerzői díjban való részesedésük arányát is. A gyakorlatban viszont, ha a szerzőtársak nem jutnak békés megegyezésre, ennek eldöntése még szakértő közben jöttével is nehézségeket vethet fel. Soronként mérjük-e a zenés színműhöz írt prózai és verses szöveg arányát? Vagy a ráfordított, nehezen megállapítható munkával? Vagy éppen azzal, hogy melyikük járult inkább hozzá a sikerhez? Éppen ezért bölcs kisegítő szabályt ad a törvény, amikor kétség esetén az arányt a szerzőtársak között egyenlőnek tekinti. Sajátosan alakul a szerzőtársak által alkotott mű védelmi ideje is [lásd a 15. § (2) bekezdésénél]. 91
