Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt I. Általános rendelkezések 2. A szerzői művek át- és feldolgozási lehetőségeinek száma szinte korlátlan. Hogy csak néhányat említsünk közülük: regény átdolgozása színdarabbá, filmmé, ifjúsági művé, — film (mostanában divatossá vált) vissza-átdolgozása regénnyé, — tankönyv átdolgozása az újabb ismeretek és oktatási követelmények alapján vagy tankönyv átdolgozása szakkönyvvé, — prózai színpadi mű átdolgozása zenés színművé stb. Az így létrejött műveket nevezzük a következőkben „származékos műveknek”. A kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy ide értünk minden olyan alkotást, amelynek létrejöttéhez a törvény mindaddig, amíg az eredeti mű védelmi ideje el nem telik, megkívánja az eredeti mű szerzőjének hozzájárulását. Az át- és feldolgozás között nehéz lenne határozott különbséget tenni, s ilyen különbségtételnek nincs is a jogi védelem szempontjából jelentősége, hiszen a jogkövetkezmények általában azonosak. Egyes műfajokban az adaptációt inkább átdolgozásnak nevezik, másokban inkább feldolgozásnak, sőt a színpadi műfajokban a szakmai nyelv fokozatbeli különbséget is kifejez az át- vagy a feldolgozás szó használatával. (Erre részletesen lásd a VII. fejezetet.) Voltaképpen átdolgozás a szerzői jogi védelemben részesülő fordítás is. E jellegén az sem változtat, ha a fordítói szabadság olyan fokot ér el, hogy már nem is fordításról, inkább átköltésről beszélhetünk, ami viszont ismét az egyik lehetséges átdolgozási forma. Éppen ezért a következőkben az egyszerűség kedvéért a származékos mű néven egyképpen értjük az átdolgozást, a feldolgozást és a fordítást is; ha viszont egyes megállapításaink nem valamennyi származékos műfajtára érvényesek, ezt külön kiemeljük. Nem egy esetben' az át- vagy feldolgozást maga az alapul szolgáló mű szerzője végzi. Ez legfeljebb díjazási kérdéseket vet fel: vajon a szerző az eredeti mű újabb kiadásáért, az átdolgozásért vagy esetleg új önálló műért részesül díjazásban. Többrétű problémát jelent azonban az a szokásos eset, ha a származékos mű szerzője más, mint az alapul szolgáló műé. Erre az esetre mondja ki törvényünk a kétsíkú szabályt: a) ti származékos művön, ha annak egyéni, eredeti jellege van, szerzői jog keletkezik, és b) ez a szerzői jog nem sértheti az eredeti mű szerzőjének jogait. Az utóbbi fordulathoz fűzi a Vhr 3. §-ának (1) bekezdése a szerző névjogából levezetett azt el szabályt, hogy valamennyi származékos művön (átdolgozáson, fordításon) az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét fel kell tüntetni. A további vizsgálat szempontja más és más, attól függően, hogy a fel-88 A származékos mű szerzője Ennek a jog-összességnek alanya, hordozója csak a szerző lehet, tehát csak az alkotó ember, esetleg több ilyen együttesen. Egészében ez a jog — amint a későbbiekben láthatjuk — át ruházhat atlan. A „jogutód”, a származékos jogcímen fellépő jogosult rendelkezhet a szerzői jog egyes részjogosultságaival, de az egészet, teljességében sohasem szerezheti meg.
