Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés szövegét, amely kötelezően írta elő a személyhez fűződő szerzői jogok meghatározott fajainak védelmét. A Kúria ezért P. I. 348/1932. sz. ítéletében kimondta, hogy a szerzői jog átruházása esetén is, a védelmi idő lejártáig, a szerzőnél maradnak meghatározott személyhez fűződő jogosultságok. A szerzők egyre inkább érezték annak hiányát, hogy a törvény egyáltalán nem rendezte a szerzői érdekek védelmét a mű felhasználására irányuló szerződéskötés menetében. A kiadói ügylet vonalán minden maradt a Kereskedelmi Törvénykönyv említett előnytelen szabályainál, egyéb felhasználások terén pedig teljességgel hiányoztak a szerzői jog kötelmi szabályai. A szerződéskötési szabadság és a felek formális egyenlőségének elvét valló törvényhozónak nem volt célja szerzőt védő szabályokat iktatni a szerződések jogának magánjogi rendjébe. E téren a törvény csupán minden jövőben alkotandó mű jogát általában átruházó szerződés felmondására biztosított a szerzőnek öt év elteltével lehetőséget. Érthető, hogy már az 1930-as évek derekán ismét felmerült a szerzői jog újrakodifikálásának gondolata. Érthető azonban az is, hogy a fasizálódó és háborúba sodródó ország politikai légköre nem kedvezett megfelelőbb szerzői jogi törvény alkotásának; Balás P. Elemér 1934-ben készült törvényjavaslatának kiadására is csak 1947-ben kerülhetett sor, amikor a küszöbön álló szocialista fejlődés újszerű követelményei tették rövidesen túlhaladottá tárgyalását. A 108 szakaszból álló javaslat azonban így is több értékes támponttal szolgál a szerzői jogi elmélet fejlődésére nézve: a szerzői jog személyiségi jellegű felfogásának előtérbe kerüléséről tanúskodik. Konkrét javaslatai közül csupán az előadóművészek jogára vonatkozót említenénk: szakítani kívánt azzal az erőltetett fikcióval, amely szerint az előadóművész a szerzői alkotás adaptálója és ily módon maga is szerző lenne. Balás P. Elemér sui generis védelmet sürgetett és ezzel a rokonjogok területe felé mutatott. Ebben az irányban emelt szót a gyakorló jogászok köréből Szalai Emil is, 1936-ban kiadott írásával (Előadóművész, gramofonlemez, rádió). A problémák megoldása, a szerzői jog új szabályozása azonban a szocializmust építő jogászok feladata lett. 54
