Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)

Első rész. Történeti és elméleti alapvetés

[II. /. §. A polgári újrakodij ikáció szakasza

Kollier követői | 4. Az önálló droit moral problémáját másképpen kísérlik megoldani Kohler mai követői, akik szerint a szerzői személyhez fűződő jogok valójában a személyhez fűződő jogok általános gyűjtőmedencéjébe tartoznak és a szerzői joggal kapcsolatos különtartásuk indokolatlan. Úgy kívánják a történetileg kialakult dualizmust feloldani, hogy a szerzői jogot csak vagyoni lényegét tekintve tartják külön kategóriának. Ezek a jogászok az „Immaterialgüterrecht” egybefoglaló keretei között továbbra is együtt tárgyalják a szabadalmi, védjegy-, szerzői, mintaoltalmi és versenyjogokat. E felfogás alapján a szerzői jog egészében átruházható, arról maradéktalanul le lehet mondani. Az „Immaterialgüterrecht” mai legismertebb képviselője a svájci Alois T roller (Immaterialgüterrecht, I. kötet 2. kiad., I960., lí. kötet 1962; Bedenken zum Urheberpersönliehkeitsrecht, UFITA Schriftenreihe I960.). Legújabban Eranz Birrer publikált hasonló elvi alapokon (Das Verschulden im Immaterialgüter- und Wettbewerbsrecht, 1970).

4. §. A polgári szerzői jog újrakodifikálása

A polgári társadalmak fejlődése a szerzői jog keletkezése szempontjából meghatározó szerepet játszó országokban is szükségessé tette az első szerzői jogi szabályozás újrakodifikálását.

Amrlia | 1. Angliában 1842-ben a szerző halálát követő

7 évre, illetőleg a mű kiadásától számított 42 évre (6X7 év) terjesztették ki a védelmi időt. A szigetország egyébként 1911-ben öntött tiszta vizet a szerzői jog poharába, amelyből odáig a Lordok Háza XVIII. századbeli állásfoglalására építő precedenseket merített a bírói gyakorlat. Az új törvény gyökeresen szakított a „stationers’ copvright” regisztrációs rendszerével és a kiadói monopóliumok korlátozására irányuló, a mű megjelenésétől számított kizárólagossági időszakkal: a szerzői jogi védelem 1911 óta a szerzőt egész életében, örököseit pedig halála esztendejét követő 50 éven át illeti meg Angliában. Az új törvény sem volt azonban tekintettel a szerző személyiségi jogaira, megmaradt a

•5. Végül megemlíteném, hogy az újabb polgári szerzői jogi irodalomban is találunk még példát a XVIII. századbeli német büntetőjogias felfogás továbbélésére: Goldbaum Wenzel még 1961-ben is közjogias-büntetőjogi intézménynek tekintette a szerzői jogot és ezen az alapon indokolta például a szerzői jogi szabályok kiterjesztő analógia útján való alkalmazásának tilalmát (Ürheberrecht und Urhebervertragsrecht, 3. kiadás).

A mai polgári szerzői jogi elmélet tehát megközelítően sem jutott el a szerzői jog lényegének egységes felfogásához, magán viseli a szerzői és felhasználói érdekek szembenállásának, a tőke elidegenítő szerepének és a jogi felépítmény viszonylag önálló mozgásának bélyegeit. A különböző szerzői jogi elméletek egyre szaporodnak és különböző módon színezik az egyes tőkés államok új szerzői jogi kodifikációit is.

(>ol<lbaum: t i köziosi elmélet