Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
III. 2. §. Fő polgári elméleti irányzatok 2. A tulajdonjogi felfogással szemben gyökeresebb megoldáshoz folyamodott a XIX. század végén Otto von Gierke (Deutsches Privatrecht I. kötet, Leipzig, 1895. Urheberrechte 85 — 93. §). Szerinte a szerzői jog olyan, a szerző alkotótevékenységéből folyó személyiségi jog, amelynek tárgya a szerző személyiségi szférájának részét képező szellemi alkotás. Gierke ezen az alapon bírálta nemcsak a tulajdonjogi koncepciót, hanem Kohler azzal rokon, immateriális javakra vonatkozó elméletét és minden olyan felfogást is, amely a szerzői jogot az abszolút vagyoni jogok sajátos kategóriájának tekintette. Rámutatott arra, hogy a szerzői jog gyökere nem a külső javak világában, hanem a szellem birodalmában ered és ebből nő át amabba, nem pedig fordítva; ezért Gierke szerint a szerzői jog lényegét tekintve nem vagyoni jog; a szerzőnek tudományos és művészi elképzeléseinek megvalósítását, megbecsülést és hírnevet is biztosítania kell. Gierke a szerzői jog elidegeníthetetlenségét tanította; szerinte csak annak gyakorlását lehet másra ruházni. Amikor a mű már egyáltalán nem kötődik szerzőjéhez, hanem önállósult jószággá válik, egyszersmind megszűnik kizárólagos jog tárgya is lenni. Gierke Kohlerrel szemben egységes jogként fogta fel a szerzői jogot. Ez az egységes, eredendően személyiségi jog szerinte gyakorlása során vagyoni jogosítvánnyá is kiteljesedhet, a vagyoni jogosultságok azonban Gierke szerint nem szükségképpen rejlenek benne; olyan műre vonatkozóan is fennáll szerzői jog, amelynek nincs piaci értéke, vagy sohasem hasznosítja szerzője. Gierke arra is rámutatott, hogy amíg a vagyoni jogokat különválasztjuk a szerzői személyiségi jogosítványoktól, nem fog sikerülni a szerzői jog időbeli korlátozásának indokolása; a szerzői jog időbeli korlátái onnan adódnak, hogy a mű a szerző halálát követően már nem sokáig marad a szerző személyiségi szférájában. A szerző halálával a szerzői jog Gierke szerint elveszti éltető forrását és csak addig marad fenn, amíg az elhunyt személyisége örökösei körében még tovább hat és számukra védelemre méltó személyiségi értéket jelent. ■ Gierke tanításának polemikus éléből következett néhány vitatható vonása is. Tagadta például, hogy a személyhez fűződő szerzői jog kezdettől tartalmaz vagyoni jogosultságot is és nemcsak esetlegesen, idővel bonta-31 vagvonösszesség, a kötelmi jogi követelés, a részvény, a kötvény stb. A szerzői alkotás személyes jellegének jogi értékelését azonban az „Immaterialgüterrecht” körében éppen a jószággá, potenciális áruvá való minősítés nehezíti meg. Kohler maga is érezte ezt és az „anyagtalan javak” kategóriája mellé külön „Individualrecht ”, személyes jog képzését tartotta szükségesnek. Ennek alapján látta volna biztosíthatónak a szerzőség feltüntetéséhez vagy a mű sértetlenségéhez fűződő érdekek szankcionálását. Ezzel a tanítással Kohler a szerzői jogi dualizmus különböző formákban ma is érvényesülő koncepciójának alapjait vetette meg: a szerző személyiségi érdekeit a tulajdonképpeni szerzői jog mellett, külön jog segítségével kívánta biztosítani. Ez a felfogás — amint látni fogjuk — szívósan érvényesülő jogalkotási és jogalkalmazási nehézségek forrása lett. Gierke: Személyiségi jog
